A folyamatosan átalakuló Budai Vár – A várnegyed története a bontások és építések története
Amikor a budai Vár átépítéséről beszélünk, érdemes tudni, hogy ez a kérdés közel nyolc évszázada folyamatosan aktuális. A Várhegy déli végén a „palotanegyed”, északi felén a „polgárváros” helyezkedik el. Utóbbit sűrű, zártsoros beépítésű utcahálózat és kisebb házak, előbbit nagyobb, palotaszerű építmények jellemzik.
A Királyi Palota legkorábbi fotóin sokak számára idegen a látvány: ez a „második barokk palota”, amelyet Mária Terézia építtetett. 1777 és 1784 között itt működött a Nagyszombati Egyetem, akkor a kupola helyén csillagvizsgáló-torony állt. A kiegyezés után Budapest reprezentatív fejlesztésekbe kezdett: elkészült a Várkert Bazár, 1870-ben megnyílt a Budavári Sikló.
Az új Királyi Palota építése 1890-ben kezdődött Ybl Miklós tervei szerint, majd annak halála után Hauszmann Alajos vette át az irányítást. Az 1905-re elkészült épületegyüttes több mint 300 méter hosszú volt. Hauszmann észak felé is bővítette a palotát, így született meg a B és az A épület, valamint a Főőrségi Palota, a Királyi Lovarda és a Stöckl-lépcső.
A palotától északra a Dísz tér alakult ki. A Duna felőli térfalat a Sándor-palota adta, északról a Honvédelmi Minisztérium épülete, Krisztinaváros felé a József főhercegi palota határolta. A polgárvárosban Schulek Frigyes vezetésével kibontották a Mátyás-templomot, és a Millenniumra neogótikus koronázó főtemplommá alakították, mellette a Halász-bástyát 1902-re építették át.
Buda ostroma 1945-ben gyakorlatilag mindent elsöpört. A Várhegy 789 épületéből mindössze négy ház maradt sértetlen. Az újjáépítés során a forráshiány, az épületek kora és az ideológiai szempontok egyaránt szerepet játszottak abban, hogy nem a háború előtti állapot visszaállítása mellett döntöttek.
A helyreállítás során inkább a középkorhoz nyúltak vissza, hogy halványítsák az utolsó magyar királyi ház emlékét. A Buzogánytorony, a Ferdinánd-kapu, a nagy rondella és a Lihegő-kapu mind az 1950-es, 1960-as évek rekonstrukciói. A keleti tömbökbe múzeumok költöztek: 1967-ben a Budapesti Történeti Múzeum, 1974-ben a Nemzeti Galéria és a Munkásmozgalmi Múzeum, 1985-ben a Széchényi Könyvtár.
Ahol végképp elpusztultak a régi épületek, kortárs épületek kerültek a helyükre, gyakran középkori és barokk arányokat követve. A Dísz téri Marczibányi-ház helyére a hatvanas években Farkasdy Zoltán és Kenessey Attila tervezett háza került. A Mátyás-templom mellé hétemeletes modern szállodát építettek.
A Vár átalakulásának története azt mutatja, hogy a rekonstrukció és a megőrzés közötti döntés ma is összetett feladat, hiszen a Királyi Palota eredeti szépségének visszaállításához nem lenne elég a homlokzati díszek kibontása.
