Orsolya-nap: mit árul el a néphagyomány az idei télről?
Október 21-én ünnepli a kalendárium az Orsolya nevet, amely a nősténymedvét jelentő latin ursa szóból származik, jelentése „kis medve”. A névhez ókeresztény legenda kapcsolódik Szent Orsolya brit királylány alakjáról, aki társaival együtt szenvedett mártírhalált Köln falainál. Ebből a történelmi gyökérből fejlődött ki az idők során a gazdag magyar néphagyomány.
Az ősz lezárulása és a tél előkészületei
Október végéhez közeledve a Kárpát-medencében látványosan megváltozik az időjárás: ekkor már végleg lezárul a vénasszonyok nyara, és a természet felkészül a téli álomra. A paraszti kalendáriumoknak szükségük volt egy fix „jelzőnapra” az ősz közepén, amelyhez mérten megbecsülhették a fűtési szezon és a téli takarmányozás hosszát.
A betakarítás napja
A régi idők embere kiemelt figyelmet fordított Orsolya napjára, hiszen ez a dátum zárta le a nyári félév mezei munkáit. Ez volt a hagyományos káposztabetakarítás napja, amikor a fejeket behordták a pincékbe, és sok borvidéken, így Kőszeg környékén vagy a Somló-hegyen, ekkor dördültek meg a szüreti pisztolyok, jelezve a szőlőszedés kezdetét.
Időjóslás a népi megfigyelés szerint
A nap igazi jelentősége az időjósló erőben rejlik. A paraszti megfigyelés úgy tartotta, hogy amilyen Orsolya napja, olyan lesz az előttünk álló tél is. Ha október 21-én a nap sugarai még melengetik a tájat és tiszta az égbolt, a néphit szerint egészen karácsonyig enyhe, kellemes őszre számíthatunk. Ha viszont ezen a napon köd üli meg a határt, hideg szél fúj vagy elered az eső, az a korán beköszöntő, zord és kemény fagyok előjele.
Orsolya így egyszerre hozza el a betakarítás megnyugvását és a következő téli hónapok ígéretét.
