Véletlenül találták meg Szent László lábszárcsontját egy mezőkövesdi plébánián
Egy mezőkövesdi plébánia szekrényéből került elő az a csontdarab, amelyen a „Crus Scti Ladislai Regis Hungariae” felirat olvasható, vagyis az, hogy Szent László, Magyarország királyának lábszárcsontja. Mivel az elmúlt évtizedekben számos hamis ereklye került elő, a kutatók kezdetben szkeptikusan fogadták a leletet, ezért elvégezték a szükséges vizsgálatokat.
Szent László király nagyváradi sírja rég megsemmisült, a győri székesegyházban azonban őriznek egy darabot a magyar uralkodó koponyájából, amely történeti forrásokkal is igazoltan biztosan a király maradványait tartalmazza. A szénizotópos kormeghatározás szerint a mezőkövesdi csont kora 995 és 1149 közé tehető, és egy erős testalkatú, magas férfihez tartozott. Ez a felirattal együtt már elég meggyőző volt ahhoz, hogy az archeogenetika eszközeivel összehasonlítsák a győri herma tartalmával, és az eredmény nagyon is meggyőző lett.
Borbély Noémi, az ELTE Archeogenomikai Kutatóintézetének tudományos segédmunkatársa elmondta, a mitokondriális DNS vizsgálata alapján elméletileg két lehetőség áll fenn: a győri koponyacsont és a mezőkövesdi lábszárcsont vagy ugyanahhoz a férfihoz tartozott, vagy anyai ágon rokonok voltak.
Az ereklye útja 1758-ig vezethető vissza: akkoriból származik a gyöngyösi ferences kolostor leltárkönyvéből egy bejegyzés, amely említi László király lábszárcsontját. A szerzetesrendek 1950-es feloszlatásáig a gyöngyösi ferenceseknél is maradt az ereklye, majd amikor Varga Sándort a Gyöngyös Alsóvárosi Plébániáról áthelyezték a mezőkövesdi Szent László Plébániára, ő hozta magával a lábszárcsontot, minden bizonnyal azért, mert új szolgálati helyének védőszentje is Szent László volt.
