Franciaország: szélsőségek forradalma
A 2027-es franciaországi választás áprilisban lesz, és az eredmény egész Európa politikájára hatással lehet. A tőkepiacok már most azt mérlegelik, hogy bekövetkezhet-e a szélsőjobb hatalomra kerülése.
A francia társadalom olyan jóléti államban él, amely a skandináv országok színvonalához hasonlítható, az ehhez szükséges források azonban nem állnak rendelkezésre ugyanúgy, mint északon. Az államadósság magas szintje és a jelentős költségvetési hiány súlyos probléma, romló trendjük pedig jól mutatja a jelenlegi pálya fenntarthatatlanságát.
Bár a mostani környezetben egyik mutató sem kirívó európai összevetésben, az hamar szemet szúr, hogy a GDP arányában a kormányzati kiadások meghaladják az 58 százalékot, a szociális kiadások a 23 százalékot, a nyugdíjkiadások pedig a 15 százalékot.
Franciaországban nyugdíjasnak lenni pompa. Az országban OECD-szinten a második legmagasabb a várható élettartam, miközben a nyugdíjkorhatár az egyik legalacsonyabb. A nyugdíjasok jövedelme az átlagbérhez és az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva is kiemelkedően magas.
Ha ehhez hozzávesszük az elöregedő európai társadalmak klasszikus problémáját és a bevándorlásellenességet, egy reformért kiáltó, jelenlegi formájában fenntarthatatlan rendszer képe rajzolódik ki.
