Enzo Maresca esete József Attilával és a Manchester City lázadóival
A Manchester City a vártnál rugalmasabban, néha kifejezetten látványosan futballozik Enzo Marescával. Felmerül a kérdés: vajon Maresca változott meg, vagy a világ körülötte? Esetleg mindkettő.
A Manchester City nyolc forduló után az Arsenallal holtversenyben vezeti a Premier League tabelláját, és a hétvégi, Aston Villa elleni vereség előtt zsinórban hétszer nyert. A Bajnokok Ligájában két győzelem mellett egyszer viszonylag simán kikapott a legnagyobb rangadón a címvédő Paris Saint-Germaintől.
A csapat sablonos, nyögvenyelős játékkal kezdte az augusztust, és még október közepén, a Liverpool elleni rangadón is emberelőny kellett ahhoz, hogy az első félidei célfutball helyett szépségdíjas gólokat lőjön. A legutóbbi BL-fordulóban viszont szépségdíjas gólokkal és dinamikus, sokmozgásos játékkal 5-1-re verte az AEK Athént, sőt a legutóbbi két vereség alkalmával is futotta kreatív megoldásokra. Foden szebbnél szebb gólokkal jutott mesterhármasig az AEK ellen.
Pep Guardiola távozása után úgy tűnt, Maresca azt hozza magával, amiért a Chelsea-ben sokan kritizálták: tökéletesen megkomponált U-alakú felállást és labdautakat, amely még akkor is idegesítő, amikor jól néz ki. A kezdetekkor még jól sem nézett ki: a Community Shield döntőjén Mikel Arteta Arsenalja sima, 3-0-s győzelmet aratott a City felett, a londoniak rugalmasan és élvezhetően futballoztak, a Maresca-csapat viszont végig statikus, merev és U-alakú volt.
Egy, majd két hónap elteltével a City játéka legalább részben megváltozott. Az új igazolások mintha nem a megszokott rendet hozták volna: Enzo Fernández az argentin válogatottból visszatérve folyamatosan visszalép a két belső védő közé, kényszerítőre egy sorral feljebb indul, átveszi a labdát átlósan, és befelé passzol átlósan – nemcsak mélységben vagy a szél felé. Már a Chelsea-ben is többször szabad tízesként játszott Marescánál, mintha ott is ő törte volna meg a kánont.
Nemcsak Enzo érkezett, hanem Eliott Anderson is. A tavalyi, négy edzőváltással kínlódó Nottinghamben csak félig tudott kibontakozni, most egy labdával domináns csapatban végre teljes fényében csilloghat. Talppal veszi át a labdát, átlósan fordul, szélre mozogva majdnem nyolcas, és szinte minden labdakihozatal, ami tőle indul, veszélyes lesz; Marc Guéhi után az övé a második legnagyobb xGBuildup-mutató a mezőnyben.
