Madárszenzáció Borsodban: ilyen harkályt még nem láttak az országban
Rendkívüli faunisztikai ritkaságot figyeltek meg Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében: egy szinte teljesen hófehér tollazatú harkályt sikerült lefotózni és videóra venni. A felvételek Sajószögeden készültek 2026. november 7-én, szombaton délután egy óra körül.
A különleges megjelenésű madarat a Madárhatározó Facebook csoportban töltötte fel Medve Zsuzsanna, aki elmondása szerint épp lehullott diófaleveleket gyűjtött, amikor meghallotta az ütemes kopácsolást. Körülbelül húsz perc után állt meg pihenni, és fürkészni kezdte a fa koronáját, ekkor pillantotta meg a madarat öt-hét másodperc múlva. Elmondása szerint nagyon meglepette a harkály hófehér tollazata, ezért sietett a telefonjáért, hogy megörökítse.
A csoportban felmerült, hogy a felvételeken nagy fakopáncs vagy balkáni fakopáncs látható. Mivel a piros lágyéktollak halványan ugyan, de látszanak, nagy valószínűséggel nagy fakopáncsról van szó, mivel ennek a fajnak a normál tollazatban is erőteljes a színezete. A megfigyelő először nem is sejtette, hogy milyen rendkívüli faunisztikai ritkaság szemtanúja.
A hazai madármegfigyelések történetében a fehér színmutációjú harkály a legritkább kuriózumok közé tartozik. Bár Magyarországon rendszeresen fotóznak egyéb pigmenthiányos madarakat – például fehér tollú fekete rigót, rozsdafarkút vagy fecskét –, a harkályok esetében ez a mutáció rendkívül elszigetelt jelenség. A Magyarország harkályai című könyv adatai szerint 2016 decemberében egy leucisztikus fakopáncs tűnt fel Szegeden, további megfigyelésről nincsen adat.
A madár tollazata szinte teljesen fehér, a tipikus harkály-testfelépítés azonban jól látható rajta. A megfigyelt egyed merőlegesen, a törzsre tapadva helyezkedik el, tisztán kivehetők a támasztó faroktollak, amelyekkel a madár a farkát mereven a fatörzs kérgének feszíti. A harkályok faroktollai rendkívül erősek és merevek, harmadik lábként funkcionálnak, hogy a madár ne billenjen hátra kopácsolás közben. A csőr egyenes, vaskos és ékszerűen végződik – ez a tipikus robusztus vésőcsőr. Bár a szárny fehér, a tollak elrendeződése, a zárt szárnyív és a lapockatáji tollak elhelyezkedése megegyezik a fakopáncsok anatómiájával. A farka alatti élénkpiros foltot ez az egyed is megtartotta, igaz, csak egészen halványan – ez a Dendrocopos nemzetség védjegye. A harkályok vetélőujjas lábukkal – két ujjal előre, kettővel hátra – kapaszkodnak a függőleges kéregbe. A találkozásról videófelvétel is készült.
A fehér színt örökletes genetikai mutáció okozza. A leucizmus során a sötét pigmentek, a melanin képződése vagy beépülése hiányos, de a többi pigment – például a piros színt adó karotinoidok – megmaradhat, és a madár szeme is sötét marad. Az albinizmus ezzel szemben a pigmentek teljes hiányát jelenti, ami piros szemmel és teljesen rózsaszínes csőrrel és lábakkal jár.
A természetben az ilyen hófehér madarak hátrányból indulnak. A melanin elengedhetetlen a szem megfelelő fejlődéséhez és a fényvédelemhez, ezért ezeknek a madaraknak gyengébb a látásuk. A vakító fehér tollazat miatt nem tudnak elrejtőzni, a ragadozók – héják, macskák – azonnal kiszúrják őket a zöld vagy barna környezetben. A melanin merevséget és tartást ad a tollaknak, a pigmenthiányos tollak pedig gyorsabban kopnak és törnek, ami nehezíti a repülést. A madarak a fajtársaikat a mintázatuk alapján ismerik fel, így egy teljesen fehér egyedet a kolónia gyakran idegenként kezel, elüldözi, és a párválasztás során is hátrányból indul.
