Meghalt Lukács Béla, a fizikus, aki szerint megépíthető az időgép
Életének nyolcvanadik évében elhunyt Lukács Béla elméleti fizikus, a fizikai tudomány doktora, a HUN-REN Wigner Fizikai Kutatóközpont Részecske- és Magfizikai Intézetének nyugalmazott tudományos tanácsadója, a KFKI RMKI több mint fél évszázadon át meghatározó egyénisége. Hetvenkilenc évet élt.
A relativitáselmélet, a kozmológia és a relativisztikus nehézionfizika nemzetközileg ismert kutatója volt, egyben a magyar tudományos ismeretterjesztés legszínesebb, legszélesebb látókörű alakjainak egyike. A nyilvánosságot először 2013-ban kápráztatta el tudásával és eredetiségével, amikor Friderikusz Sándornak adott interjút.
Az időgép kérdéséről szólva úgy fogalmazott: időgépet most még nem tudunk csinálni, de ez nem jelenti, hogy később sem fogunk tudni. Hozzátette, ha az időgép működésbe lép, abból nagy baj származhat, hiszen ha megismerjük akár a nagyon közeli jövő történéseit, akkor befolyásolni tudjuk a jelent, és már az is kérdés, hogy az egy perc múlva történő esemény maradt-e jövő, vagy már múltnak tekintendő. Felvetette a paradoxonok problémáját is, példaként azt, hogy ha valaki visszamegy az időben, és megöli a saját apját, mielőtt az nemzené őt, akkor létezhet-e az illető.
Arra a kérdésre, biztos-e abban, hogy beszélgetnek, azt válaszolta, meglehetősen biztos, de csak abban az esetben, ha a jövőből nem befolyásolható a jelen. Mint mondta, ha az idő is csak egy pont olyan dimenzió, mint a fel-le meg a jobbra-balra, akkor talán változtatható. Ha befolyásolható a múlt, akkor a befolyásolás után új történet indul el, és feltételezhetjük, hogy az a történet is megvan valahol, amit ismerünk, valamint az is, ami újonnan indul el.
A genfi nagy gyorsítóval kapcsolatos aggodalmakra reagálva kifejtette: két nehézion fizikai ütközésekor felszabaduló energia csupán akkora, mint egy szúnyog szárnyának mozgási energiája repülés közben, ennyitől nem keletkezik fekete lyuk.
A vallás és a fizika viszonyáról azt mondta, egy fizikusnak lehet véleménye a vallásról, lehet vallásos, de lehet nem vallásos is. Bizonyos fizikusok számára nincs isten, mások számára van, megint mások azon vitatkoznak, hogy egy van vagy kettő, de ez a része már nem fizikusvita. Hozzátette: a fizikus a fizikában elfogadott módszereket igyekszik használni minden kérdésben, így a vallás kérdésében is, nem szeret hivatkozni a gondviselésre, az isten akaratára, és két fizikus általában akkor is megérti a másikat, ha utálják egymást.
A halál utáni létről szólva úgy fogalmazott: ahogy az ember közeledik a halálához, annál inkább próbál reménykedni, hogy van valami a halál után. A fizikus azonban saját magának sem szívesen hiszi el, hogy valamit csak azért gondol, mert az neki hasznos, hanem igyekszik meggyőzni magát arról, hogy érvényes érvei vannak, és nagy szerencse, hogy felismeri még a saját önbecsapásait is. Hozzátette: az életkor előrehaladtával a fizikus is egyre megértőbb a lélek kérdésében, de ez szerinte önbecsapás, őt még nem győzték meg arról, hogy van lélek.
