Szétszakította Zrínyi Miklós nyakát a rátámadó vaddisznó
Gróf Zrínyi Miklós költő és hadvezér 1664. november 18-án hunyt el. A korabeli magyar politikai élet, a hadtudományi és szépirodalom egyik legjelentősebb alakja Magyarország önerőből való felszabadulásának lelkes híve volt, halálát sok kortársa összeesküvés-elméletekkel próbálta magyarázni, pedig vélhetően egyszerű balesetről van szó.
Zrínyi egy ősi horvát nemesi család fiaként 1620-ban született. Édesapja, Zrínyi György hat éves korában váratlanul elhunyt, ezután Miklós és öccse Pázmány Péter esztergomi érseknél nevelkedett. Miután az árvák nagykorúvá váltak, hazatérhettek ősi családi birtokaikra, amelyek közül Miklós az északabbi, muraközi és dunántúli területeket választotta. Ezen uradalmak fekvéséből eredően szinte állandó hadakozásra kényszerült a végeken portyázó törökökkel szemben, emellett katonai szolgálatot tett a harmincéves háborúban és az I. Rákóczi György erdélyi fejedelem ellen vívott harcokban is hűen szolgálta III. Ferdinándot, akinek egy alkalommal – 1645 során – az életét is megmentette.
Zrínyi igazi vitézként harcolt a csatákban, ezzel hamar kiérdemelte Horvátország főkapitányi címét, majd a báni méltóságot is elnyerte. A bécsi udvar ugyanakkor rossz szemmel nézte, hogy a horvát arisztokrata gyakran betört a törökök által megszállt Magyarország területére is. A Habsburgok attól tartottak, ezzel háborút kockáztat az Oszmán Birodalom ellen. Zrínyi felismerte, hogy az osztrákok számára csak másodlagos cél volt az ország felszabadítása, ő azonban nélkülük is belevágott volna egy erre törekvő háborúba. Egy 1663–64 telén vezetett merész hadjárat során mélyen benyomult a török hódoltság területére, és felégette az eszéki hidat, így készítve elő Kanizsa tavaszi ostromát. A vakmerő vállalkozás nyomán egész Európa a hadvezér nevét dicsőítette – számos uralkodó kitüntetéseket is küldött számára –, a téli hadjárat termését azonban nem sikerült learatni, a Haditanács ugyanis Zrínyit visszarendelte Kanizsa alól.
Vaddisznó ölte meg a bátor vitézt
A kudarc utáni eseményekben Zrínyi már nem tudott szerepet vállalni, 1664. november 18-án ugyanis vadászat közben halálos baleset érte. A későbbi erdélyi kancellár, Bethlen Miklós 22 éves ifjúként szemtanúja volt a történteknek, halálának részleteit az ő leírása szerint közöljük.
Azon a bizonyos novemberi napon este felé járt az idő, a társaság már hazafelé készülődött az erdő szélén a hintónál a sikeres disznóvadászat után. Ekkor jelent meg Zrínyi Póka nevű vadásza azzal, hogy megsebzett egy kant, és ha nem akarják elveszíteni, kövessék a vérnyomokat. Többen is indultak volna, de Zrínyi leintette őket, hogy ő megy egyedül: „csak meglátom, mit mond ez a bolond, mindjárt visszajövök” – mondta. Rövid csövű puskájával indult a fák közé a vadász után, nyomában egy Majláni nevű ifjú gavallér, lovász és inasok. Egyszer csak egyikük lélekszakadva vágtatott vissza, hogy hamar a hintót, mert „oda az úr”. „Menénk amint a hintó nyargalhat és osztán gyalog a sűrűbe béfuték én, hát ott fekszik, még a balkezében, amint tetszett, a pulzus gyengén vert, de szeme sem volt nyitva, sem szólott, csak meghala” – írja Bethlen.
A részleteket Majláni beszélte el a többieknek. Ők még a lovakat kötötték ki, amikor jajszót hallottak, rohantak a sűrűbe: Póka egy fán kuksolt, Zrínyi a hasán feküdt, hátán a disznó. A kísérők rálőttek, mire az állat elfutott, Zrínyi pedig felkelt a földről: „Rútul bánék vélem a disznó, de ihol egy fa (melyet csatákon is magával hordozott), sebtében állítsátok meg a sebnek vérét véle, az arra igen jó”. „Eléggé próbálták véle, de hijába, csak elfolyt a vére, először ülni, osztán hanyat fekünni, végre csak meg kelle halni, mert a fején három seb vala: egy balfelől, a fülén felül, a feje csontján ment csak el a kannak agyara, a homloka felé szakasztotta rútul a feje bőrit; más ugyan a bal fülén alól az orcáján, a szeme felé rút szakasztás; de e kettő semmi, hanem harmadik jobbfelől a fülén alól a nyaka csigájánál ment bé s elé a torka felé ment, és a nyakra járó minden inakat kettészakasztotta; az ölte meg, a vére elmenvén”.
Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője a sérülésről azt mondta, a nyaksérülés lehetett halálos: vélhetően a nyaki nagyerek, véna vagy artéria, illetve mindkettő sérült. Ez esetben brutálisan erős a vérzés, az illető rövid idő alatt rengeteg vért veszít, természetesen attól függően, milyen mértékű a sérülés. Joggal feltételezhetjük, hogy a vadkan agyara nagy területen roncsolta az ereket, akár teljes keresztmetszetükben átszakíthatta, ilyenkor néhány perc alatt beállhat a halál.
