Elajándékozta Nobel-díját és motorral járt Szent-Györgyi Albert
Pontosan 40 éve, 1986. október 22-én hunyt el Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas magyar orvos és biokémikus. A C-vitamin felfedezésével világhírűvé vált kutatót tudományos érdemei mellett kivételes személyisége miatt is érdemes megemlíteni: kalandos életű tudós volt, aki karon lőtte magát az első világháborúban, Hitler személyesen rendelte el megölését, 70 évesen pedig megtanult szörfölni.
Szent-Györgyi Albert 1893. szeptember 16-án született Budapesten, nemesi családban. Iskolásként nem számított jó tanulónak, házitanítót is fogadtak mellé, tizenöt évesen azonban már tudósnak készült. Az első világháború idején a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán tanult, amikor besorozták. Medikusként teljesített frontszolgálatot, és megkapta az ezüst vitézségi érmet is. Pacifistaként azonban értelmetlennek tartotta a háborút, ezért karon lőtte magát, hogy elhagyhassa a harcteret. Sebesülése miatt leszerelték, így 1917-ben megszerezhette orvosi diplomáját.
Ezt követően örökségéből számos európai nagyvárost bejárt, miközben tanult és kutatott. Cambridge-ben kémiából megszerezte második doktori címét, és ösztöndíjjal az Egyesült Államokba is eljutott, ahonnan Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter hívására tért haza 1930-ban. Szegeden kezdett el dolgozni, ahol professzori címet és saját laboratóriumot kapott. Itt sikerült izolálnia a C-vitamint, amelyet először hexauronsav, később aszkorbinsav névre keresztelt.
Felfedezéséért 1937-ben kapta meg a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat, ezzel ő lett az első és máig egyetlen magyar, aki hazánkban végzett tudományos tevékenységével érdemelte ki az elismerést. Kifejezetten örült neki, hogy olyasmit fedezett fel, amit a háborúk során nem lehet öldöklésre felhasználni, a második világháború azonban elvette tőle ezt a reményét: a náci Németországban olyan aszkorbinsav-készítményt kezdtek gyártani, amelynek köszönhetően a tengeralattjárók legénysége hónapokig volt képes a nyílt tengeren ellenséges hajókra vadászni. Miután a Szovjetunió megtámadta Finnországot, Szent-Györgyi a Nobel-díjjal járó érmet a finneknek adományozta. Az érmet később egy finn üzletember vásárolta meg, aki odaadta a Magyar Nemzeti Múzeumnak, ahol ma is őrzik.
A C-vitamin után az izomszövetek mozgásának kémiai okait kezdte vizsgálni, sikeresen izolálta az izomsejtek összehúzódásáért felelős aktint és miozint, valamint a gyakran P-vitaminként is emlegetett rutint, amely a hajszálerek áteresztőképességét szabályozza.
A Szegedi Tudományegyetem diákjai rajongtak a fiatal, jó megjelenésű Szent-Györgyiért, aki mindig vitára bíztatta őket, és kirándulni is eljárt velük. A professzor kalandvágyó ember volt: 1934-ben motorkerékpárjával körbeutazta Európát, rendszeresen teniszezett, vitorlázó gépen repült, és hetvenévesen még szörfözni is megtanult.
A második világháború alatt meggyőződéses antifasisztaként egy kémregénybe illő titkos akcióban vett részt. Mivel jól beszélt angolul, és kiváló kapcsolatokkal rendelkezett az angolszász világban, a magyar kiugrás lehetőségeit kereső Kállay Miklós miniszterelnök egyszer Isztambulba küldte, ahol a tudós tárgyalt a szövetséges diplomatákkal. A német titkosszolgálat azonban tudomást szerzett a küldetésről, és Hitler személyesen adott parancsot a likvidálására. A tudós ezt később egy televíziós interjúban élete csúcspontjaként emlegette. Magyarország német megszállása után bujkálni kényszerült, később a svéd követségen keresztül csempészték át a szovjetek által már elfoglalt területekre.
A háború végével hazatérhetett, de nem maradt sokáig az országban, mivel úgy látta, hogy a kommunisták egyre növekvő hatalma az általa képviselt értékeket és személyes szabadságát is veszélyezteti. 1947-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahol folytatta kutatásait: sejtlégzéssel, izombiokémiával, biogenetikával és rákkutatással foglalkozott, mellette békepárti tevékenységet folytatott. Hazájával mindvégig fenntartotta kapcsolatait, 1978-ban a Szent Koronát hazahozó amerikai delegáció tagja volt. Idős korára sem veszítette el szellemi frissességét, élete végéig dolgozott. 93 évesen, 1986. október 22-én hunyt el veseelégtelenség következtében.
