Lányi András: A gyerekeink jövőjét már feléltük, az unokáinkét még nem
Lányi András író, filozófus, filmrendező szerint az emberiség jövőjéről szóló apokaliptikus jóslatok felelőtlenek, mert az unokáink sorsa még nem pecsételődött meg. A magyar ökológiai mozgalom és gondolkodás nagy alakja az aszályos nyár valódi kérdéseiről, a klímaváltozás és az életformánk összefüggéseiről, valamint a politika és a civil társadalom szerepéről is beszélt.
Lányi András szerint 1988 óta nem esett annyit szó a magyar sajtóban a vízlépcsőről, mint idén nyáron. Úgy véli, van egy fogyatkozó lobbicsoport, amelynek mindenről a Duna duzzasztása jut az eszébe, de most már nem a zöldeknek kell megvédeniük a folyót, hanem műegyetemi professzorok és szakemberek magyarázzák, hogy a duzzasztóművek semmire sem kínálnak jó megoldást.
A szakértő szerint Magyarországon a Duna az év nagy részében hajózható, a vizet nem a mederben, hanem a talajban és a mélyárterekben kell visszatartani. Energiatermelésre a síkvidéki folyamszakasz kevéssé alkalmas. Paksnál bebizonyosodott, hogy néhány hét alatt, néhány milliárd forintból meg lehetett emelni a Duna vízszintjét ott, ahol muszáj volt, ehhez nem kellett Mohácsnál, Fajsznál és Adonynál szakértői becslések szerint mintegy 3500 milliárd forintért három duzzasztóművet építeni.
Lányi András szerint a klímaváltozás, az ökoszisztéma összeomlása és az életformánk, valamint gazdasági-politikai rendszereink közötti összefüggést még mindig szinte titkoljuk a közvélemény előtt. A természettudósok elmagyarázzák, mitől van a klímaváltozás, a faj- és talajpusztulás, az ivóvízhiány, a tananyagban, az újsághírekben és a politikai nyilatkozatokban viszont ugyanezeket a tevékenységeket a haladás és a jólét vívmányaiként ünneplik. Ez a hazug kettőskönyvelés okozza a pusztulásunkat.
Úgy véli, ez elsősorban a köz- és felsőoktatás problémája, illetve politikai kérdés. Azok a pártok, amelyek a szavazóikat és a szponzoraikat a gazdasági növekedéssel kapcsolatos ígéreteknek köszönhetik, nem fogják bejelenteni, hogy ez a modell megbukott. Az emberiség jóléte ezen az úton nem biztosítható, alapvető változásokra van szükség. Mivel az emberek irtóznak az alapvető változásoktól, a pénz pedig onnan jön, ahol a rendszer haszonélvezői ülnek, a politika fog utoljára változni. Ezt csak a civil társadalom kényszerítheti ki: azok az emberek, akik helyben észlelik, tapasztalják, és esetleg meg is értik, mitől szenvednek.
Az interjúban szóba került egy, a paksi bővítéshez készült 2013-as hidrológiai háttértanulmány is, amely szerint Paksnál a medián vízállás az 1951–1970 és az 1991–2010 közötti időszak mérései alapján évente átlagosan 2,7 centiméterrel süllyedt. Eközben az ipari, lakossági, mezőgazdasági és energetikai vízigény is egyre nőtt, és mellékágak, árterek, parti talajvízkészletek veszítették el a kapcsolatukat a főmederrel. Lányi András szerint a tartós megoldás kérdését jobb a mérnököktől kérdezni.
