Tüdőpestis gyanúja egy orosz laboratóriumban: mit lehet tudni a betegségről?
Egy 28 éves orosz nő halála után világszerte aggodalom támadt, miután felmerült, hogy tüdőpestis okozhatta a halálát. A nő az irkutszki Szibériai és Távol-Keleti Pestisellenes Intézet laboratóriumi munkatársa volt, és október 2-án hunyt el „meghatározatlan” eredetű tüdőgyulladásban. Donald Trump amerikai elnök még segítséget is felajánlott Oroszországnak.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a legfontosabb részletek egyelőre nem ismertek. Azt sem tudni biztosan, hogy a nőt megfertőzte-e pestis, és ha igen, akkor természetes úton terjedő kórokozóról vagy laboratóriumban vizsgált baktériumról volt-e szó. A tudósok azt sem tudják, milyen gyorsan romlott az állapota, és milyen kezelést kapott.
Az orosz hatóságok hivatalos álláspontja szerint közel 200 embert, aki kapcsolatba került a nővel, óvintézkedésként orvosi megfigyelés alatt tartanak. Kedden azt közölték, hogy az eddig tesztelt csoportok 60 százalékánál nem észleltek pestist.
Mi az a tüdőpestis?
A pestis a Yersinia pestis baktérium által okozott fertőzés. A 14. században fekete halálként ismert betegség számos pandémiát váltott ki évszázadokon át, mígnem felfedezték az antibiotikumokat. A WHO szerint a kórnak három fő formája létezik: bubópestis, tüdőpestis és szeptikémiás pestis. Mindhármat ugyanaz a baktérium okozza, de a test különböző részein jelentkeznek.
A bubópestis a leggyakoribb forma. Elsősorban fertőzött bolhák csípése vagy fertőzött rágcsálókkal való közvetlen érintkezés útján terjed, ami fájdalmas, duzzadt nyirokcsomókat eredményezhet. Nagyrészt nem fertőző, kezelés nélkül azonban átterjedhet a tüdőre, és tüdőpestissé válhat, amely cseppfertőzés útján emberről emberre terjedhet.
A tüdőpestis a WHO szerint a betegség legritkább formája. Levegőben terjed, amikor egy fertőzött személy vagy állat köhög vagy tüsszent, hasonlóan a Covid-19 járványhoz. A cseppek azonban nem jutnak el olyan messzire, így a szakértők szerint valószínűtlen, hogy valaki a betegség tüdőpneumóniás formáját kapja meg, hacsak nincs direkt kontaktus.
Bár a tüdőpestis a legritkább forma, egyben a leghalálosabb is. A betegség nagyon gyors lefolyású. A tünetek jellemzően az expozíciót követő egy-két napon belül jelentkeznek, ám a betegnek mihamarabb, a tünetek megjelenésétől számított 48 órán belül kezelésre van szüksége a halálos szövődmények megelőzése érdekében. A tünetek közé tartozhat a légszomj, a köhögés vagy a véres váladék.
A légzőrendszert támadó gyorsasága miatt a közegészségügyi szakértők ezt a törzset tartják egy esetleges biológiai támadás legvalószínűbb okozójának. Az antibiotikumok azonban továbbra is rendkívül hatékonyak a pestis, beleértve a tüdőpestis ellen is, ezért nincsenek már nagy pestisjárványok. Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a pestisbaktériumok úgy fejlődnének, hogy rezisztenssé válnának az antibiotikumokkal szemben.
