Germán harcosok egyedülálló sírjait fedezték fel a Rajnánál
Germán harcosok végső nyughelyét tárták fel Franciaországban, nem messze a Rajna folyótól. A mintegy 1600 éves sírokban kivételes leletekre bukkantak, amelyek segíthetnek jobban megérteni a Nyugatrómai Birodalom összeomlása utáni átmeneti időszakot.
A temetkezési helyekre egy építkezést megelőző feltárás során bukkantak rá. A helyszínen számos út, tűzhely, kút és egyéb építmény maradványait is azonosították. Ezek alapján a területet már az időszámításunk szerinti 1. században is lakták, de csak a 2–3. század között népesült be sűrűbben. A Nyugatrómai Birodalom hanyatlásának és összeomlásának idején azonban már csak elszórtan éltek ott emberek, a most felfedezett temetőt pedig ez után, az 5. század második felében hozhatták létre.
A komplexum összesen 16 sírból áll, amelyből háromba gyermekeket, kettőbe pedig lovakat temettek. Két férfi temetkezési helye egyértelműen kiemelkedett a többi közül a sírmellékletek gazdagsága alapján. Testük mellett értékes tárgyakat, köztük egy kardot, amelynek még a fából készült hüvelye is részben fennmaradt, egy germán stílusú hosszú kést, egy pajzsot, valamint egy lándzsát találtak. A szakértők szerint ezek a férfiak egy germán törzs vezetői lehettek, a közelben eltemetett lovak pedig minden bizonnyal az ő csatalovaik voltak. Magas státuszukat drágakővel berakott arany és ezüst ruhadíszeik is igazolják.
Emellett két női sír is figyelemre méltó kincseket rejtett. Ezekből madár alakú ezüstfibulák, aranyozott ezüstfibulák, üveggyöngyökből fűzött nyakláncok, övcsatok és egy csontfésű is előkerült.
A feltárt csontvázakon több kóros elváltozást is megfigyeltek, amelyek a közösség viszonylag rossz egészségi állapotára és az orvosi gyakorlatok kezdetlegességére utalnak. Legalább két esetben valószínűsíthető olyan csonttörés, amelyet nem állítottak helyre. Az egyik esetben a sérülés feltehetően a térdízület elcsontosodásához vezetett, ami az alsó végtag működésképtelenségét okozhatta. Emellett két egyén maradványain emberi beavatkozásból eredő elváltozásokat is azonosítottak, amelyek valószínűleg szúrt sebekhez köthetők. A sérülések körüli csontátépülés teljes hiánya arra utal, hogy az érintettek röviddel az erőszakos cselekmények után meghaltak.
A térségből rendkívül kevés olyan lelőhely ismert, amely dokumentálja a germán népesség megtelepedését a népvándorlás korából. Ezért a most felfedezett temetkezési komplexum egyedülállónak mondható, és segíthet megérteni az 5. század második felében végbemenő változásokat.
