Kováts Eszter: A forradalom fogalmának felismerhetetlenségig tágítása
Az október 25-i szerbiai választások kapcsán ismét felvetődött, mi kellett az Orbán- és a Vucic-rezsim leváltásához, és hogy választási forradalom történt-e áprilisban Magyarországon és októberben Szerbiában – írja Kováts Eszter véleménycikkében.
A szerző felidézi 2018. április 8-át, amikor késő este tekert haza az LMP eredményvárójáról, és súly volt a szívén. Akkoriban sokakban az a meggyőződés élt, hogy sok honfitársának jó az, amiben élnek, az Orbán-rezsim erőforrásfölénye kikezdhetetlen, a rendszer pedig évtizedekre leválthatatlan.
A szakma jelentős része a választási autokrácia fogalmát találta legmeggyőzőbbnek annak megragadására, amiben éltünk. Unger Anna politológus, a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal jelenlegi elnöke 2023-ban egy interjúban úgy fogalmazott, hogy egy ilyen rendszerben a választások nem azért vannak, hogy a nép akarata kiderüljön, hanem azért, hogy a demokrácia látszata fennmaradjon. Hozzátette: az egész úgy van kitalálva, hogy ha történetesen még az ellenzék nyerni is tudna ebben a választási rendszerben, elkezdenek működni azok a biztosítékok, amelyek a valódi hatalomváltást ellehetetlenítik.
Az újabb és újabb választások után meggyökeresedett az álláspont, hogy a NER leválthatatlan, vagy szinte leválthatatlan, és csak a körülmények nagyon kivételes együttállása esetén lehetséges a váltás – még akkor sem biztos, hogy valódi hatalomátadásra kerül sor.
Ezt támasztja alá a Political Capital április 12-e előtt két héttel felvett kérdőíves kutatása is: a választók 37 százaléka teljesen biztosnak, további 12 százaléka pedig valószínűnek tartotta, hogy a Fidesz választási csalást követ el a hatalom megtartása érdekében.
Az elmúlt hónapokban sokan érveltek amellett, hogy Magyarország azért nem vált választási autokrácia helyett nyílt autokráciává, és a rezsim azért nem akadályozta meg a rendelkezésére álló elnyomó eszközökkel, hogy kicsússzon kezéből a hatalom, mert kétharmadot szerzett a Tisza, és a társadalmi fölény miatt ezt nem tehették meg. A szerző nézete szerint ez nem magyarázat.
A cikk további része azt járja körül, megnevezhetővé vált-e, mi történt április 12-én, milyen szándékkal nevezik forradalomnak a Tisza választási győzelmét, és hová vezethet, ha a politikai fogalmainkat szélsőségesen kitágítjuk. A teljes írás előfizetők számára olvasható.
