Béndek Ábris: Alkotmányozó Pillanat Magyarországon
Az ország közhangulata az állam és az állampolgárok között létrejövő új szerződés iránti igényt tükröz, amely az alkotmány újraírását sürgeti. Ezt a szükségletet Sulyok Tamás nevéhez fűződő kielégítetlenség kíséri, akit külső megfigyelők, úgy tűnik, nem tudnak méltó módon képviselni, ahogyan az előző alkotmány ügyében sem volt képes megfelelő őrködést ellátni.
A szombati miniszterelnöki beiktatás különösen drámai pillanata az volt, amikor a frissen megválasztott Magyar Péter közjogi tekintéllyel párosodó dühével Sulyok Tamásra irányította figyelmét. Egy-két órával korábban Sulyok azt hangsúlyozta, hogy a jogásznyelvben kifejezett rend és a közjogi folytonosság erényei elengedhetetlenek, ezt követően azonban azt tapasztalhatta, hogy Magyarország legfőbb végrehajtója számára csupán egy nem kívánt tehernek tűnt, amelynek jogossága megkérdőjelezhető.
Az események tükrében a tömegből érkező „Mondjon le!” rigmusok szinte elnyomták a kormányzati retorikát, ezzel a társadalmi hangulat viharai előrevetítik a következő hónapok feszültségeit. A köztársasági elnök jelentéktelen pozícióba szorítva, a NER-es bűnözőket célzó igazságszolgáltatás politikai keretezése zavaros szervezetek és törvények labirintusába vezeti a közvéleményt.
Orbán Viktor és az összeomlás határán lévő Nemzeti Együttműködés Rendszere az alkotmányozó többséget politikai vendettákra kívánja felhasználni, amelyek keretein belül az egykori hivatalban lévő politikai ellenfeleket a képviseleti demokrácia normáit megkerülve próbálja visszaszorítani. E közben az új kormány a „Nép” melletti érveléseit használja fel, hogy olyan radikális igazságtudatot érvényesítsen, mely a politikai intézmények méltóságának folytonosságát nem eszközként, hanem akadályként látta.
Éppen ez a közjogi keretezése a Sulyok Tamás ellen irányuló nyomásgyakorlásnak is azt az igazságot tükrözi, miszerint a radikális szemlélet nem csupán eszközként, hanem a folyamatok valódi irányítójaként jelenik meg ebben a felfordult politikai helyzetben.
