„Orbán azt mondta: ez a két ember Budapesten nem kaphat állást” – egy feketelistás igazgató számvetése a NER 16 évével, 2. rész
„Azóta nincs állásom Magyarországon. A karantén bezárult” – írja Gulyás Gábor, aki máig nem tudja, ki írta fel a nevét a NER tiltólistájára 2020 nyarán, azt követően, hogy leköszönt a szentendrei múzeum éléről. A korábban a Műcsarnokot és a MODEM-et is vezető szakember visszaemlékezése érzékletes betekintést nyújt abba, milyen alkuk mentén működött a kultúrpolitika, hogyan osztották a pozíciókat, és kit nem volt érdemes magunkra haragítani.
Az első rész ott zárult le, hogy az MMA nagyhatalmú elnökével, Fekete Györggyel konfliktusba került igazgató leköszönt a Műcsarnok éléről, miután a propaganda lejáratókampányát is a saját bőrén tapasztalta. A folytatásból kiderül, milyen viták miatt váltak el útjaik Schmidt Máriával, hogyan hasznosította Matolcsy György a műkincsvásárlási tanácsait, és milyen mutyigyanúk miatt döntött úgy, hogy inkább átengedi L. Simon Lászlónak a Vadászati Világkiállítás megálmodását.
Életmentő diagnózis, jegybanki furcsaságok és ideológiai cenzúra
A Műcsarnokból való lemondásával elvesztette az Ernst Múzeum igazgatói posztját is. Fél év múlva, Orbán személyi fotósának kezdeményezésére, meg is szüntették a Nagymező utcában a nagy múltú múzeumot, és Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ néven hoztak létre kiállítóhelyet a helyén. A Velencei Biennále magyar pavilonjához kötődő nemzeti biztosi címe megmaradt, mert az nem állás volt, hanem megbízás. Emiatt miniszteri biztosi kinevezést kapott az EMMI-ben, amivel különösebben nem foglalkozott.
Egyedül az vésődött az emlékezetébe, amikor bement Balog Zoltán miniszteri szobájába, hogy átvegye a kinevezését, és a miniszter ájtatos hangon a kegyelemről kezdett el beszélni neki. Nem azért nem válaszolt, mert katolikus, hanem mert udvarias emberként nem szokott senkit szándékosan megsérteni. Úgy gondolja, a miniszter pontosan értette a hallgatását is.
Mivel a velencei projekt megvalósítását változatlan költségvetéssel áttették a szentendrei MANK-hoz, velük kellett együttműködnie. Bő másfél évig tartott ez az állapot. Amikor Fekete György értesült róla, hogy még mindig ő a nemzeti biztos, bement tiltakozni a miniszterhez, aki postai táviratban közölte vele, hogy azonnali hatállyal, indoklás nélkül leváltott.
Még ezt megelőzően, miután megtudta, hogy a miniszteri biztosoknak kiemelt egészségügyi ellátás jár a Honvédkórházban, és mivel sokkal több szabadideje volt, mint korábban, 2013 nyarán bement, és kérte a kifejezetten magas vérnyomása okának kivizsgálását. Elképesztő alaposságú vizsgálatok kezdődtek. Kiderítették, hogy epeköve van, amit gyorsan el is távolítottak, a szívultrahangon pedig láthatóvá vált, hogy az aortája olyan mértékben kitágult, hogy protézisre kell cserélni, és az egyik szívbillentyűje helyére is műbillentyűt kell beültetni. Egy úgynevezett Bentall-műtét várt rá. A sok stresszes helyzetnek köszönhette ezt az állapotot. Emiatt nem hálás Fekete Györgynek, de azért igen, hogy ha nem jön el a Műcsarnokból, nem születik meg ez a diagnózis, és akkor ma már valószínűleg nem élne.
