Jehan Paumero: A macronizmus alkonya
A jelenlegi franciaországi események nem a migrációnak tudhatók be, és nem is a bevándorlásról szólnak. Ahogy a Gyűlölet című film – amely 31 évvel megjelenése után is aktuálisabb, mint valaha – sem bevándorlókról vagy bevándorlók gyerekeiről szólt: Vinz, Hubert és Saïd mind franciák. A film a kirekesztettségről és a lehetetlen párbeszédről szól, akárcsak a mostani feszültség.
Harminc évvel ezelőtt a telepen élő fiatalok alkottak kirekesztett kisebbséget. A mostani mozgalmat egy másik kirekesztett kisebbség indította: a diákok, akik heteken át próbálták hangoztatni valódi követeléseiket, ám a Macron-kormány ismét egyetlen választ adott erre: a rendőri erőszakot.
Az olyan leegyszerűsítő kijelentéseket, mint hogy „elszabadult a pokol Franciaországban” vagy „ég a ház”, franciaként mindig is gyűlölte az ember, csakúgy, mint az „azért gáz van Franciaországban, ugye?” jellegű kérdéseket. A franciák vannak az utcán, nem a migránsok, akiknek más prioritásaik vannak: vagy továbbterveznek Angliába, vagy csendesen letelepednek és integrálódnak.
A franciák utcai jelenléte nem újdonság: a nyolcvanas években, abban a húszezres vidéki városban, ahol felnőtt, az osztályban is voltak feketék, arabok és portugálok. Ez az etnikai sokszínűség hiányzott, amikor 23 éve Magyarországra érkezett, és ma már nem hiányzik, mert megszokta – de nem ijed meg tőle, ha hazalátogat.
A közbiztonságot is megszokta itthon, ahol él, és ahol ritkán kellett izgulnia az utcai biztonság miatt. Legutóbb szombaton történt ilyesmi egy sötét, kis utcában, amikor valaki minden ok nélkül rárontott. Az illető azonban olyan részeg volt, hogy futás esetén nem érte volna utol, ráadásul a kezében lévő pizzásdobozt és sörösüveget sem hagyta volna ott csak azért, hogy megverje. Ilyen helyzetekkel Franciaországban legalább heti szinten találkozott, főleg az egyetemi városban. Az „agresszorok” között voltak színes bőrűek is, de nem csak ők: a legnagyobb utcai malőrt egy ismeretlen rögbijátékosnak köszönhette, aki eltörte az állkapcsát. Megfélemlítő, erőszakos emberek mindenhol vannak, és Franciaországban valóban nagyobb az esély színes bőrű erőszakos alakokkal találkozni, mert a franciák jelentős része színes bőrű.
