Berobbant újból az antiszemitizmus-vita
Németországban a Linke berlini választási győzelme óta ismét heves közéleti vita folyik az antiszemitizmusról, valamint arról, hogyan viszonyuljon a politika Izraelhez és a palesztin nemzeti törekvésekhez. A vitát kísérve nehéz elkerülni azt a benyomást, hogy sok megszólaló számára a palesztinok melletti kiállás és az antiszemitizmus elleni fellépés is csupán pártpolitikai és ideológiai eszközzé vált.
A Linke nemrégiben aratott berlini győzelme óta forr a közélet az antiszemitizmusról és az Izraelhez való viszonyról szóló vitáktól. Mindeközben a szélsőbaloldal és a szélsőjobboldal megerősödése Ukrajna támogatását is könnyen kérdésessé teheti.
A klasszikus antiszemitizmus témája 2023. október 7. után háttérbe szorult, helyette azok a kérdések kerültek a fősodorba, hogy hol ér véget Izrael kormányának vagy hadseregének bírálata, és hol kezdődik az antiszemitizmus.
A Gázát uraló Hamász példa nélküli brutalitású, kizárólag fegyvertelen civilekre irányuló támadást hajtott végre, amelyben 1195 embert gyilkoltak meg, több ezren megsebesültek, tömeges nemi erőszakot követtek el, és 251 civilt ejtettek túszul. Egyes baloldali közegek mindezt legitim ellenállásként értelmezték.
Izrael a Hamász támadására adott aránytalan válasza, a gázai háború borzalmai, egész városok elpusztítása és a több tízezer civil áldozat – köztük egész családok – világszerte széles körű és érthető felháborodást váltottak ki.
A szerző zsidó származású magyarként azt írja, nincs újdonság számára az antiszemitizmusban: elég idős ahhoz, hogy emlékezzen Csurka István politikai felemelkedésére, és arra is, amikor 2017-ben Soros György arcképével plakátolták tele az országot.
A szerző kamaszkorában a baloldali cionista és világi Hasomer Hacair ifjúsági szervezet tagja volt. Már akkor zavarta az a zsidó közegben is jelen lévő izraeli nacionalizmus, amelyet ugyanúgy elutasított, mint a magyar nacionalizmust. Azóta is kritikusan figyeli az izraeli politika jobbra tolódását, Gáza blokádját és Ciszjordánia megszállását, ezt azonban sosem tudta függetleníteni a békefolyamat kudarcától, amely az izraeli kormányok mellett a palesztin vezetőknek – és különösen a Hamásznak – is nagy súllyal felróható.
