Három tudományos áttörést jelentett be az OpenAI
Nem sokkal azt követően, hogy az OpenAI több száz matematikai probléma megoldását zúdította rá egyszerre a tudományos világra, újabb áttörésekről tett bejelentést a Sam Altman vezette vállalat. A legfrissebb közlemény szerint mesterségesintelligencia-modelljeik három jelentős eredményt értek el a matematika, a számítástechnika és a fizika területén, beleértve egy olyan bizonyítást, amely cáfolja az Exponenciális Idő-sejtést (ETH), a számítási komplexitáselmélet egyik kulcsfontosságú hipotézisét. Az eredményeket jelenleg független szakértők vizsgálják felül.
A matematikai áttörés a harmonikus analízishez kapcsolódik: a modellek minden dimenzióban igazolták a helyi simítási sejtést (local smoothing conjecture), ezzel egyidejűleg megoldva a Kakeya- és a Stein-féle korlátozó sejtéseket is egy új segéd-differenciálegyenlet segítségével.
A számítástudomány területén az Exponenciális Idő Hipotézis (Exponential Time Hypothesis – ETH) cáfolatát mutatta be az OpenAI rendszer, amely a Boole-féle kielégíthetőségi problémát érinti, és alapvetően kérdőjelezheti meg a különböző tudományágakban eddig használt eredményeket.
A fizika terén elért áttörés lényege, hogy a mesterséges intelligencia segítségével sikerült matematikailag is szigorúan és kétséget kizáróan igazolni bizonyos alapvető kvantum-térelméletek létezését. Ez magában foglalja a kvantum-színdinamikát (QCD) – amely a kvarkok és gluonok közötti erős kölcsönhatást, vagyis az anyag belső összetartását írja le –, valamint a részecskefizika Standard Modelljének egy kiterjesztett változatát is. A kutatás ráadásul megoldást nyújt a tiszta Yang–Mills-elmélet létezésére is, ami a matematika egyik leghíresebb és legnehezebb, megoldatlan rejtélyének, a Clay Matematikai Intézet által kitűzött Millenniumi Problémák egyike. Magyarul tehát az MI olyan megoldásokkal állt elő, amelyek évtizedek óta kifogtak a világ legjobb tudósain.
Új hozzáállás a tudományos munkákhoz
Mivel az OpenAI a mesterséges intelligencia által generált anyagokat csupán „nyers kutatási adatnak” tekinti, a felfedezések áttekintésére külsős szakértői csoportokat vont be. A matematika területén az MI-kimeneteket és a Lean formális bizonyítást közvetlenül a nyilvánosság elé tárták a GitHubon. Az informatikai projektnél ugyancsak nyilvánossá tették a nyers adatokat egy neves kutatókból (Russell Impagliazzo, Ramamohan Paturi, Ryan Williams) álló csoport felügyelete mellett, míg a fizikai áttörésnél – amelyet többek között David Gross Nobel-díjas fizikus és Arthur Jaffe vezetése alatt álló csoport vizsgál – az MI-származékok kiadását egyelőre elhalasztották, hogy a szakértők maguk dolgozzák ki a publikációkat.
A tudományos közösséggel való együttműködés négy alappillérre épül: teljes körű átláthatóságra (titoktartási megállapodások nélkül), arra, hogy az OpenAI nem tart igényt akadémiai elismerésre a belső modellek miatt, a kutatócsoportok független elismerésére és szerzői jogaira, valamint a teljesen önkéntes és független részvételre.
A folyamat támogatására az OpenAI korábban egy 5 millió dolláros alapot is bejelentett a Simons Alapítványnál, amely a jövőben konferenciák és workshopok formájában segíti a kutatókat az AI-alapú eredmények feldolgozásában és megismerésében.
