Felesége halálakor lemondott az életről, most 90 évesen világ- és Európa-bajnokként tervezi a jövőt
Hans Nolte 1935. november 16-án született Nienburg an der Weserben, és fiatal éveit bányászként töltötte a föld alatt. Alacsony és vékony testalkata miatt könnyen befért a szűk járatokba, ahol háton fekve, sűrített levegős kalapáccsal bontotta a feje fölötti szénréteget. Ha ma az asztalra teszi a kezét, ujjai nem nyúlnak ki teljesen, görbék maradtak.
A bányászmunkát követően postás lett, megismerkedett feleségével, Waltrauddal, és hamarosan összeházasodtak. Hans akkoriban focizott, kapus volt, de túl alacsonynak tartották, ezért asztaliteniszre váltott a TuS Sulingenben. Felesége minden mérkőzésére elkísérte.
A pár szeretett volna gyermeket, előre megbeszélték, hogy ha fiú születik, Hanspeter lesz a neve. Amikor Waltraud teherbe esett, kiderült, hogy ikrei lesznek, a két fiút Hansnak és Peternek nevezték volna el, de koraszülöttként jöttek a világra, és egy héttel később meghaltak. Waltraud hamarosan újra teherbe esett, de ez a gyermek is meghalt, így örökre letettek a gyermekvállalásról.
Évtizedekig éltek együtt, amikor Waltraud megbetegedett. Orrvérzéssel kezdődött, amely eleinte enyhe volt és csak ritkán fordult elő, később egyre erősebbé és gyakoribbá vált. Az orvosok Osler-Weber-Rendu-szindrómát állapítottak meg nála, egy gyógyíthatatlan, örökletes vaszkuláris típusú vérzékenységet, amely a kis erek rendellenes tágulatát és károsodását okozza.
Hans ettől kezdve visszafogta a sportolást: ha idegenben játszott a csapata, csak a közeli mérkőzésekre utazott el, hogy éjszaka már otthon lehessen. Az utolsó években ő ápolta feleségét, aki 2022-ben halt meg. Három hónappal később ünnepelték volna a 65. házassági évfordulójukat.
Waltraud halála után napokig nem tette ki a lábát a házból. Egykori klubjának pingpongjátékosai és barátai keresték fel, mondván: Hans, újra edzened kell, különben teljesen leépülsz.
Hans Nolte egyedül él, hetente egyszer rehabilitációs edzésre jár, utána az edzőterembe megy, ahol vigyáznia kell, nehogy túlterhelje magát. Hetente kétszer az asztalitenisz-csarnokban edz, hétvégén bajnoki mérkőzéseket játszik. Az SV Kirchweyhe ötödik csapatában szerepel, amelyet 1972 óta erősít, és 90 évesen is legyőzi a kerületi bajnokságban azokat, akik akár dédunokái is lehetnének.
A tavalyi újvidéki masters Európa-bajnokságon párosban nyert aranyérmet Adolf Höflerrel, győzve a Hans-Dieter Kliem, Georgijs Lobonosovs alkotta német-lett duó ellen a döntőben, majd egyéniben is legyőzte Lobonosovst. Ezt pályafutása csúcspontjának nevezte, hozzátéve, hogy bár minden éremnek őszintén örült, nehéz felülmúlni a két Európa-bajnoki arany élményét.
Már akkor bejelentette, hogy kihagyja a 2026-os német bajnokságot, mert elindul a dél-koreai világbajnokságon. Korábban soha nem járt Európán kívül, így a dél-koreai túra élete legnagyobb kalandja volt. Egy asztalitenisz-túrákra szakosodott utazásszervezőn keresztül foglalta le az útját, és mint mondta, játszani ment oda, nem turistáskodni.
A világbajnokságot június 5. és 12. között rendezték Kangnüng városában, abban a csarnokban, ahol a 2018-as téli olimpián a korcsolyázók versenyeztek. A jég helyett ezúttal több mint 100 asztalt állítottak fel, és amikor Nolte megkapta a rajtszámát, alig hitte el, hogy az 1935-öst kapta, ami a születési éve. Attól kezdve hitt a cím megszerzésében.
A tornán legyőzött egy cseh, egy svéd, majd egy kínai ellenfelet. Az elődöntőben egy vékony, hófehér hajú kínai, Lin Tung várt rá; a mérkőzés öt szettben dőlt el, az utolsó játszmát Nolte nyerte 11-6-ra. A döntőben a csoportkörben már legyőzött Csang Cung-hszi volt az ellenfele, aki ellen ezúttal is 3-0-ra nyert, így világbajnok lett. Párosban később egy ezüstérmet is szerzett.
Az éremátadón láthatóan elérzékenyült, a dobogón levette a szemüvegét és megdörzsölte a szemét. Mint mondta: „Bármit megtehetsz, csak ne válj magányossá, az az életedbe kerül. Nem számít, mennyire hiányzik valaki, nem szabad feladnod. Soha. Hogy miért sírtam a dobogón? Mert arra gondoltam: »Ó, te jó ég, ha Waltraud ezt most láthatná. Az csodálatos lenne!«”
Nolte pályafutása során az Európa-bajnokságokon és világbajnokságokon szerzett medálok mellett 13 német bajnoki, nyolc északnémet bajnoki és 43 állami bajnoki érmet is nyert. Céljai között szerepel az Európa-bajnoki címek megvédése, valamint a 2027-es rigai és a 2028-as isztambuli verseny, noha azt vallja, az ő korában már rövid távra érdemes tervezni.
Nyilatkozata szerint gyakran kérdezik tőle, miért csinálja még mindig, de egyszerűen élvezi, és ha nem élvezné, nem csinálná. Vannak még céljai: jövőre szeretné megvédeni Európa-bajnoki címeit, és ha akkor még elég fitt lesz, mindenképpen megpróbálja.
