Először rekonstruálták a rejtélyes gyenyiszovai ember arcát
Kínai kutatóknak sikerült meghatározniuk a gyenyiszovai ember morfológiai jegyeit a korábban megtalált koponyatöredékek, fogak és állkapocs-maradványok alapján – derül ki a Nature folyóiratban megjelent új tanulmányból. A kutatás eredményeként először készült el a rejtélyes emberfaj arcának rekonstrukciója.
A vizsgálat szerint a gyenyiszovai embernek alacsony, hátrafelé lejtő homloka, hátrafelé ívelő, robusztus szemöldökcsontja, téglalaphoz hasonló szemüregei, lapos arccsontjai és közepesen kiemelkedő orrnyerge lehetett. A Homo erectushoz, a neandervölgyiekhez és a modern emberhez hasonló tulajdonságai mellett teljesen egyedi jellegzetességei is voltak, például a lapított, megnyúlt koponyaforma és a koponya hátsó részén található, csaknem függőleges, lemezszerű csont.
A gyenyiszovai ember a neandervölgyiekkel és az őskori Homo sapiensszel egyidőben élt, és meglehetősen közeli rokonságban is állt velük. Létezéséről 2010-ben szereztünk tudomást, amikor kutatók DNS-vizsgálatnak vetettek alá egy ujjperccsontot és két fogat, amelyek a szibériai Gyenyiszova-barlangból kerültek elő 2008-ban. A fajról hosszú éveken keresztül rendkívül kevés információ állt rendelkezésre, mivel csak kevés, és nagyrészt töredékes maradványai voltak ismertek, így arról sem lehetett pontos elképzelés, milyen testfelépítése vagy arcszerkezete lehetett.
Ez nagyban megváltozott 2025-ben, amikor egy körülbelül 146 ezer éves koponyáról kiderült, hogy a gyenyiszovai emberhez tartozik. Erről a fosszíliáról korábban azt hitték, hogy egy ismeretlen, Homo longi nevű fajé lehet, az új eredmények azonban cáfolták ennek a fajnak a létezését. Hasonló történt a jelen vizsgálathoz felhasznált 20 fosszíliával is, amelyeket eredetileg a Homo juluensis nevű feltételezett fajhoz soroltak, most viszont kiderült, hogy valójában gyenyiszovai eredetűek.
A kutatási eredmények tovább erősítik azt az elképzelést is, hogy a gyenyiszovai ember nagy földrajzi területen elterjedt, változatos faj lehetett, amely Szibériától egészen Délkelet- és Kelet-Ázsiáig számos területen jelen lehetett.
