Trójai háború: valóban megtörtént?
A kereszténység előtt a görögöknek nem volt a Bibliához hasonló szent könyvük, legfeljebb a „Homérosz” név alatt összefogott életmű állt ehhez a legközelebb. Az Iliász és az Odüsszeia szerzőjeként számon tartott Homérosz kiléte azonban már az ókorban is vita tárgya volt: hét város tartotta saját szülöttének, életének idejéről és közönségéről pedig máig nincs egyetértés.
Az ókori görögök úgy tartották, hogy a trójai háborút Kr. e. 1194 és 1184 között vívták, és hogy Homérosz a Kr. e. 8. század vége felé élt. Abban szinte valamennyien egyetértettek, hogy mindkét eposz Homéroszhoz köthető, és hogy a háború történelmileg hiteles esemény volt.
Harc egy fantomért?
Homérosz hallgatósága jól ismerte az előzményeket: Parisz, Trója hercege elcsábítja és elrabolja Helénét, Spárta királynéját, Menelaosz feleségét. Menelaosz fivére, Agamemnón, Mükéné királya sereget gyűjt, és tíz évig tartó hadjárat után visszaszerzik Helénét – Akhilleusz hősiessége és Odüsszeusz trójai falóval végrehajtott cselvetése révén.
Már a Kr. e. 6. századi Sztészikhorosz kétségbe vonta a történet egyik alapvetését: szerinte Heléné valójában nem követte Pariszt, hanem Egyiptomban vészelte át a háborút, Trójában pedig csak egy eidolón, szellemkép szerepelt helyette – a görögök tehát egy képmásért harcoltak. Hérodotosz még ennél is tovább ment: szerinte Helénét el sem csábították, hanem önszántából hagyta el férjét.
Schliemann ásatásai és a régészeti bizonyítékok
A 19. századi Heinrich Schliemann nemcsak nagy költőnek, hanem jeles történetírónak is tekintette Homéroszt, és meg akarta találni Mükéné és Trója eredeti helyszínét. A mai Törökország északi részén fekvő Hisszarlikban végzett ásatásai azonban súlyos szakmai hibák sorát követték el, és katasztrofális régészeti helyszínt hagytak maguk után, amelyet későbbi amerikai és német ásatási projekteknek kellett helyreállítaniuk.
A kutatók egymás alatt fekvő rétegek sorát tárták fel, és megállapították, hogy a település a Kr. e. 13–12. században jelentős, megerősített város volt kiterjedt alsóvárossal. Azt azonban nem tudják eldönteni, melyik réteg rejtheti a Homérosz által leírt várost, mert nagyon kevés bizonyíték maradt a görög támadásra és a tíz évig elhúzódó ostromra. Ez a szkeptikusok álláspontját erősíti, akik alapvetően kételkednek a trójai háború hitelességében.
A mítosz keletkezésének háttere
A Kr. e. 1200-as évek körüli évtizedekben az ókori görögök lakta földközi-tengeri területek keleti részét komoly katasztrófák sorozata érte: a városok és fellegvárak elnéptelenedtek, tömeges elvándorlás indult meg, és a kultúra csaknem teljesen leépült. Ezt egy írástudatlan „sötét” korszak követte, amely bizonyos területeken akár négy évszázadig is eltarthatott, és csak a Kr. e. 8. századi újjászületés vetett véget neki. Ekkor a görögök újra felfedezték az írást, új ábécét alkottak, megnövekedett a népesség, és kialakult a polgárság fogalma.
A trójai háborús mítosz megalkotásának kézenfekvő magyarázata lehet az igény egy nagy görög összefogás és hatalom aranykorára, amikor képesek voltak egy több mint 1000 hajóból álló hadiflottát felállítani, amelyet hős királyok és arisztokraták vezettek.
A hettita feljegyzések tanulságai
Jelentős tudományos eredmény volt az Ankarától 200 kilométerre nyugatra fekvő Hattuszaszban talált hettita ékírásos és hieroglifikus szövegek megfejtése. A feljegyzésekben görögösen hangzó földrajzi és tulajdonnevek bukkantak fel: Wilusa város neve, amely hasonlít az „Ilion” szóra, valamint az Ahhijawa, ami az „akhájok” népnevet is jelentheti. A nyelvi hasonlóságok ellenére azonban a hettita szövegek még halvány utalást sem tartalmaznak Homérosz trójai háborújára, és Helénéhez hasonló történelmi személy nyomára sem akadtak.
Mennyire hiteles történelmi dokumentum Homérosz?
Az is kétségbe vonható, hogy a homéroszi eposzok hiteles képet nyújtanak a késő bronzkori, úgynevezett mükénéi civilizációról. Erre példa a rabszolgaság kérdése: az eposzok ismerik az intézményt, de szerzőjüknek halvány fogalma sem volt a Kr. e. 14–13. századi mükénéi palotagazdaságokban folytatott rabszolgatartás mértékéről. Úgy vélték, hogy 50 rabszolga megfelelő létszám egy nagy király számára, pedig a valóságban egy bronzkori Agamemnón több ezer, szabadságától megfosztott ember fölött is uralkodhatott.
Összefoglalva: Homérosz világa éppen azért halhatatlan, mert soha nem létezett a költeményeken, szóbeli előadásaikon és átdolgozásaikon túl. Az ókori görögök trójai háborúba vetett hite nélkül nem született volna meg a tragédia műfaja, Homérosz nélkül pedig lelkileg, művészileg és kulturális értelemben egyaránt szegényebbek lennénk. Homérosz él – de a trójai háború nagy valószínűséggel elveszett.
