Medvékkel is találkozott a Tátrában a gimnazista fotós
Isaac Greening Csaba Pilismaróton él, októberben ünnepelte 17. születésnapját, és 2020-ban kezdett foglalkozni a fényképezéssel. Azóta egyre tudatosabban fordult a természet- és vadfotózás felé, eddig kilenc alkalommal járt a Tátrában, ahol fent is aludt a hegyen, legutóbb pedig a zergék mellett medvéket is sikerült lencsevégre kapnia.
A fiatal fotós szerint a Tátra sokkal több egy fotózási helyszínnél: vonzza a hegység vadregényes tája, a hatalmas sziklafalak, a mély völgyek, a magashegyi rétek és az ott élő állatvilág. A természetfotózásban nem csupán szép állatportrét szeretne készíteni, hanem azt is meg akarja mutatni, hogyan élnek az állatok a saját környezetükben, és hogyan alkalmazkodnak a hegyvidéki viszonyokhoz.
A tátrai munkája egyik fontos állomása volt az Erik Balázs természetfotóssal közös expedíció, amely egy készülő természetfilmes projekthez kapcsolódott. Erik több mint harminc éve járja a Tátrát, nagy helyismerettel és terepi tapasztalattal rendelkezik.
A medvés expedíció a Nyugati-Tátrában, Bystrá környékén zajlott, három napig és két éjszakáig tartott. A közel 2000 méteres magasságban kialakított táborhelyre a teljes fotós felszerelést, a hálózsákokat és az élelmiszert is magukkal vitték. Az éjszakák rendkívül hidegek voltak, a hátizsákok külső borítása is megfagyott.
Egy magasabb, sziklás pontról figyeltek meg egy fiatal nőstény medvét, amely a sziklás területen mozgott és bogyókat fogyasztott. A fotós hangsúlyozta: nem közelítették meg az állatot, és nem próbálták befolyásolni a viselkedését, mert számára alapvető, hogy a természetfotózás során az állatok biztonsága és nyugalma mindig fontosabb legyen, mint maga a kép.
Egy különleges jelenetet nem sikerült megörökíteni: a medve egyszer megcsúszott a sziklákon, és egy bukfencszerű mozdulatot tett, de a mozgás túl gyors volt, és nagy zoomot használt, így lemaradt a pillanatról. A tátrai képei közül személyes kedvence egy hajnali fényben készült felvétel, amelyen egy zerge látható ugrás közben a sziklás magashegyi környezetben.
A 17. születésnapja után, az őszi szünetben egy különálló, ötnapos túrán is részt vett, amely során négy éjszakát töltött a hegyen. Ez komolyabb kihívást jelentett, és egy alkalommal rosszul is lett. Tapasztalatai szerint a magashegyi fotózás nemcsak a képek elkészítéséről szól, hanem a fizikai felkészültségről, a kitartásról, a megfelelő felszerelésről és az alkalmazkodásról is.
Idén az Egyesült Államokban, Oregon állam Sandy nevű városában mutatta be körülbelül húsz fényképét, köztük több tátrai felvételt és a medvékről készült fotókat. A fogadtatás pozitív volt, a látogatók érdeklődtek a képek és a mögöttük álló történetek iránt, és több fotót sikerült értékesítenie, a medvés képekből is vásároltak. Nyáron Pilismaróton, a Partifecske vendéglátóhelyen rendezett kiállítást Ahol a vadon lélegzik címmel.
Az elmúlt egy évet az eddigi legmeghatározóbb időszaknak nevezte, amelyben nemcsak a fotói minősége, hanem a természetfotózáshoz való hozzáállása is sokat változott. Korábban többek között hollókkal, varjakkal és hódokkal foglalkozott, ezekhez gyakran hosszú megfigyelésekre volt szükség. A természetfotózás egyik legfontosabb része számára a türelem.
Hozzátette, hogy a National Geographic Magyarország online felületén már körülbelül tizenegy alkalommal jelentek meg vele vagy a munkáival kapcsolatos cikkek, májusban a Tripont Talk beszélgetésén is részt vett, egy fotóját pedig a David Attenborough 100 pályázathoz kapcsolódóan is kiállították. Úgy fogalmazott, a médiamegjelenések önmagukban nem helyettesítik a terepi munkát.
Jelenleg középiskolás, hosszú távú célja, hogy hivatásos természetfotósként dolgozzon, magas szakmai színvonalon, nemzetközi környezetben is. A továbbtanulás pontos irányát még nem döntötte el, de olyan képzést szeretne választani, amely mellett a fotózást is folytathatja. A Tátra továbbra is az egyik legfontosabb helyszín marad számára, szeretne visszatérni Erik Balázzsal, elsősorban zergéket fotózni, és hosszabb távon egy több évre tervezett fotós és filmes projektet is felépíteni a hegység élővilágáról.
Az oregoni kiállítás után még inkább szeretne a jövőben az Egyesült Államokban is természetfotós projekteken dolgozni. Amerikát az otthonának is tekinti, különösen Alaszka vonzza, ahol nagy álma, hogy egyszer dolgozhasson, és nagytestű, vadon élő állatokat fotózhasson természetes környezetükben. A legfontosabb céljának azt tartja, hogy mindezt ne egyszeri eredményként kezelje, hanem egy hosszú szakmai út kezdeteként.
