Egy sör a resti teraszán és világűrben lebegő Magyarország – a rendszerváltás kora a Fortepan alapítója szemével
Hatéves lett a Heti Fortepan blog, ez a 311. cikk a sorban. Az évforduló és a Fortepan digitális fotóarchívum augusztusi 16. születésnapja alkalmából ezúttal az alapító-szerkesztő, Tamási Miklós saját fotóin pásztázunk végig.
Tamási Miklós 1970-ben született, 1987 körül tett először kísérletet édesapja régi gépével, majd karácsonykor kapott egy Praktica gépet, amellyel elkezdett fotózni. A legtöbb hobbifotóssal ellentétben tudatosan nem a családjára fókuszált. A Fortepant elindító közel 5000 fotó közül 200 kép tőle származott, azóta több mint 400 képe van az archívumban, amelyeket tm adományozó néven jegyez.
Fotóanyaga 1987-től 1990-ig terjed, 1990 őszén ugyanis megtorpant: nem igazán tudta, mit is kéne fényképeznie. Mint mondja, tíz évet „lötyögött” céltalanul, aminek az vetett véget, hogy 2000-re lett olyan munkája, melynek során elkezdett hivatásszerűen foglalkozni a XX. századdal.
Negyvenéves volt, amikor barátjával, Szepessy Ákossal elkezdték összerakni a Fortepan ősanyagát. „Akkor értettem meg, hogy fotóval szeretnék foglalkozni, de elsősorban azzal, hogy mások mit fotóztak” – mondja.
Kedvenc fotója a gimnáziumi osztályterem főfalát ábrázolja: egy magányosan lebegő Magyarország-térkép, az 1957-ben bevezetett Kádár-címer, egy BEAG hangosbeszélő és egy félig törött neoncső. A hangosbeszélő annyira recsegett, hogy az osztályfőnök úgy döntött, ki kell húzni.
Már korán elkezdett újságot olvasni és hallgatni a Szabad Európa Rádiót. Édesapjával antennát építettek a háztetőre, és reggel iskola előtt a müncheni adást hallgatta.
1989. június 16-án elment Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésére a Hősök terére. „Ezen a napon nyilvánvalóvá vált, hogy a nekem oly fontos ’56-os forradalom ügye marginálisabb, mint amire számítottam; csak a tér fele telt meg” – emlékszik vissza.
Politikai szerveződésekben is aktívan részt vett: minden tüntetésre elment, amiről hallott, és 1988 novemberében belépett a Fideszbe.
Egyik visszatérő témája Erdély. Katolikus családban nőtt fel, a Városmajori templomba járt, ahol fiatalokat kerestek gyógyszerek Erdélybe szállításához. Szepessy Ákos barátjával hat-hét alkalommal jártak Erdélyben, főleg Brassó mellé utaztak.
Keserédes téma számára az eltűnőben lévő kisiparosoké. Tudatosan fotózta a kisiparosi szolgáltatásokat hirdető táblákat, mert megérezte, hogy ennek vége lesz. A mesterek egymagukban vagy feleségükkel vittek üzleteket, amelyekben jóformán az egész életüket töltötték.
Az 1988-ban Balatonaligán, a volt MSZMP-üdülőben készült családi képen Lindner Ádám látható, aki később a férfi asztalitenisz-válogatott szövetségi kapitánya lett.
Egy képen szerepel a szerző arca is: „meghalt a cselszövő” feliratot rak össze Kádár János fotóival, Kádár halálának másnapján, 1989. július 7-én a szécsiszigeti katolikus plébánia konyhájában.
