Nyomor és nélkülözés a székelyföldi Pusztán – megrendítő sorsok
Galambfalva környékén, Székelyföldön található az a cigánytelep, amelyet csak „Pusztaként” emlegetnek. Az itt élők mindennapjait évtizedek óta a szegénység, a nélkülözés és a kilátástalanság határozza meg, nemzedékről nemzedékre öröklődve tovább.
A telepen összeillesztett deszkák, ütött-kopott lécek és hulladékból összetákolt falak választják el az embereket a külvilágtól. A szél akadálytalanul talál utat a réseken keresztül, és ahogy közeledik a tél, komoly kérdés, hogyan lehet átvészelni a hosszú, fagyos hónapokat ilyen körülmények között. A hideg itt nem egyszerű kellemetlenség, a nélkülözés pedig nem átmeneti nehézség, hanem hosszú évek, évtizedek óta a mindennapok része.
Az egyik apró, deszkákból összerótt viskóban élt Sanyi bácsi, akinek hosszú, ősz szakálla, kalapja és barázdált arca mögött egy egész élet története húzódik meg. Körülötte megszámlálhatatlan tárgy, régi kép, pénzérme, agancs és mindenféle különös holmi idézi az elmúlt évtizedeket. Amikor arról kérdezték, hány unokája van, nyolcvanig számolta őket, majd már nem folytatta – hogy azóta mennyien lehetnek, talán maga sem tudja.
A telep gyermekei közül többen nem tudtak pontos választ adni arra, hány évesek. Egyikük némi bizonytalansággal annyit mondott, körülbelül tizenegy. A gyerekek nem választhatták meg, hová születnek, milyen körülmények között nőnek fel, és milyen lehetőségekkel indulnak neki az életnek.
A nélkülözés nem ér véget azzal, hogy elmúlik egy nehéz nap vagy egy különösen kegyetlen tél. Sokszor egy egész életet végigkísér, és mire az ember megöregszik, már a gyermekei és unokái is ugyanazokat a terheket cipelik. A szegénység nem festői látványosság és nem egyszerű életforma: mögötte hús-vér emberek állnak, akiknek ugyanúgy megvan a maguk múltja, öröme, fájdalma és vesztesége, mint bárki másnak – csak éppen az élet egészen más feltételeket szabott számukra.
A telep felkeresését – különösen fényképezési szándékkal – senkinek nem ajánlott egyedül vállalni, megfelelő helyismerettel rendelkező kísérő nélkül. A most bemutatott fotósorozatot közel két évnyi szervezés, egyeztetés és egy korábbi, biztonsági okokból megszakított próbálkozás előzte meg.
