Gelencsér Gábor: a Kádár-rendszer filmjei érvényesebben beszéltek 1956-ról
Érvényesebben tudtak beszélni az 1956-os forradalomról a magyar filmesek a Kádár-rendszerben, mint később, amikor már nyíltan lehetett róla beszélni – mondta Gelencsér Gábor filmtörténész egy interjúban. A kutató szerint a Megáll az idő című film „nosztalgiát ébreszt, de nem hazudik”, és nem hazudja el azt sem, hogy hova vezetett az a korszak.
A forradalom kitörését követő napokban forgatócsoportok indultak el, köztük Szőts István vezetésével, valamint Makk Károly, valamint a fiatal operatőr, Zsigmond Vilmos és Kovács László részvételével. Utóbbiak a felvételeiket Nyugatra csempészték. Gelencsér szerint a legtanulságosabb, hogy ugyanazokból a felvételekből két, egymással ellentétes ideológiai jelentésű film készült: a forradalmi narratívát a Magyarország lángokban című alkotás mutatta be Nyugat-Európában, itthon pedig Ez történt címmel az ellenforradalmi változatot vágták össze belőlük.
A forradalom után betiltották Várkonyi Zoltán Keserű igazság és Banovich Tamás Eltüsszentett birodalom című filmjét, amelyeket hosszú évekig, akár évtizedekig nem tűzhettek műsorra. A forradalom alatti forgatásokban részt vevő Teuchert József gyártásvezetőt el is ítélték. Gelencsér Gábor arról is beszélt, hogy családjában az 1956 politikai vonatkozásai soha nem kerültek elő, személyes emlékként viszont megmaradtak: édesapja a forradalom napjaiban a falhoz lapulva rohant az utcán a lövöldözés közben, édesanyja pedig a Teleki tér közelében lévő Szent Rita kápolnába menekült. A családban egy 1956-os disszidens is van, aki fiatalon, egy szál ruhában hagyta el az országot, és Ausztráliában épített fel új életet.
