Német szélsőjobb mint rendszerválság: egyváltozós diagnózisok bukásra ítélt stratégiák
A szász-anhalti tartományi választáson az AfD közel 44 százalékos győzelmet ért el. Az eredményt sokan igyekeznek egy-egy jól elkülöníthető okra visszavezetni: a lassú bürokráciára, a keletnémet politikai kultúrára vagy a bevándorlásra. Scheiring Gábor szerint azonban az egyváltozós diagnózisokból szükségszerűen bukásra ítélt egyváltozós stratégiák következnek.
A szélsőjobb térnyerése valójában rendszerválság tünete, amely Kelet-Németországban csak erősebben látszik, mint másutt – áll a véleménycikkben. A szerző szerint a szeptember 6-i választás óta a sajtó azt találgatja, hogyan értelmezze a szélsőjobboldal közel 44 százalékos győzelmét.
A magyar állam működőképessége Németországtól függ, ahova a kivitel negyede irányul. Németország nemcsak a közép-kelet-európai összeszerelőüzemek sorsát dönti el, hanem egész Európáét is – ezért van tétje a helyzet megértésének Magyarországon is.
A közkeletű magyarázatok többsége egy-egy elkülöníthető okot emel ki, abban a reményben, hogy így azonosítható az eszköz, amellyel a centrum leszerelheti a szélsőjobbot. A kevésbé meggyőző magyarázatok egyik csoportja országspecifikus intézményekre összpontosít: a német bürokrácia lassúságára, az amerikai elektori kollégiumra, a brit többségi választási rendszerre vagy a francia kétfordulós elnökválasztásra. Ha az okok ilyen egyedi intézményi sajátosságok lennének, a szélsőjobb globális jelenlétét semmi sem magyarázza.
A radikális jobboldali pártok együtt 2025-re Európa legnépszerűbb pártcsaládját alkotják, a harmincas évek szintje fölötti támogatottsággal. A francia Nemzeti Tömörülés 35, a norvég Haladás Párt 30, a brit Reform UK 26 százalék körül állt a nyári mérésekben. Amíg Magyarország és Lengyelország az illiberalizmus utáni újjáépítéssel küzd, Európa nagyobbik felében a szélsőjobb hatalomra jutásának megakadályozása a fő kérdés.
A szerző szerint a leegyszerűsítő kulturális olvasatok sem meggyőzőbbek. A német közbeszéd ezt „keletnémetezésnek” hívja: eszerint a keletnémetek alsóbbrendű, illiberális politikai kultúrát örököltek. A tézis ikerpárja Magyarországon az Orbán-rendszer tizenhat évét a magyarok állítólagos alattvalói hajlamával magyarázza – az április 12-i választás azonban a demokratikus ellenállás nemzetközi laboratóriumává tette az országot. A keletnémet sajátosságok a mechanizmus intenzitását magyarázhatják, magát a mechanizmust nem.
