Nem csak a novemberi rosszkedv: ezek a jelek szezonális depresszióra utalhatnak
Ha a sötét novemberi reggelekkel együtt az életkedv is eltűnik, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki egyszerűen csak rosszul viseli az őszt. Amikor a lehangoltság hetekig tart, és már az alvásra, az étvágyra, a munkára vagy a kapcsolatokra is hatással van, érdemes komolyan venni a tüneteket.
A szezonális affektív zavar, angol rövidítéssel SAD, a depresszió egyik olyan formája, amely visszatérő szezonális mintázatot mutat. Leggyakoribb változatánál a tünetek késő ősszel vagy tél elején kezdődnek, majd tavasszal, a nappalok hosszabbodásával enyhülnek vagy megszűnnek. Néhány rossz novemberi nap azonban még nem jelent depressziót: a döntő kérdés az, milyen erősek a tünetek, mennyi ideje tartanak, és mennyire nehezítik meg a hétköznapi életet.
Figyelmeztető lehet, ha a levert vagy reménytelen hangulat a nap nagy részében jelen van, és legalább két héten keresztül szinte mindennap visszatér. Ugyancsak fontos jel, ha valaki már azokban a tevékenységekben sem talál örömet, amelyeket korábban szeretett. Télen gyakran társulhat fokozott fáradtság, a megszokottnál hosszabb alvás, koncentrációs nehézség és társas visszahúzódás. Jellemző lehet az étvágy növekedése, különösen a szénhidrátban gazdag ételek kívánása, ami testsúlynövekedéssel is együtt járhat. Megjelenhet ingerlékenység, értéktelenségérzés, bűntudat és az az érzés is, hogy a jövő reménytelen.
A téma egyik elismert szakértője Dr. Kelly J. Rohan amerikai klinikai pszichológus, a University of Vermont pszichológiai tanszékének professzora, aki kutatói pályájának jelentős részét a szezonális affektív zavarnak és annak kezelésének szentelte. Kutatócsoportja arra is felhívja a figyelmet, hogy a télen jelentkező fáradtság, fokozott alvásigény, megváltozott étkezés, rosszkedv, érdeklődésvesztés és koncentrációs nehézség valódi tünetegyüttest alkothat. A szezonális depressziót ezért nem érdemes pusztán akaraterő kérdéseként kezelni. Rohan munkásságának fontos eleme az is, hogy a SAD hátterében nem kizárólag biológiai folyamatokat vizsgál: kutatásai szerint a téli időszakhoz kapcsolódó gondolatok és viselkedési minták is szerepet játszhatnak a tünetek fennmaradásában, ezért a kifejezetten szezonális depresszióra kidolgozott kognitív viselkedésterápia, a CBT-SAD is hatékony kezelési lehetőség lehet.
A pontos okokat még nem ismerjük teljes egészében, de a kutatások szerint a napfény mennyiségének csökkenése több olyan biológiai folyamatra is hatással lehet, amely összefügg a hangulattal és az alvás-ébrenlét ritmusával. A téli típusú SAD esetében szerepet játszhat a szerotonin működésének megváltozása, valamint a melatonin-háztartás és a szervezet belső napi ritmusának felborulása. A rövidebb nappalok miatt egyes emberek szervezete nehezebben alkalmazkodhat az évszakváltáshoz, ezek az összefüggések azonban összetettek.
Már az is hasznos lehet, ha valaki megfigyeli, hogy a hangulata évről évre hasonló időszakban kezd-e romlani. A diagnózishoz szakember szükséges, az öndiagnózis különösen azért lehet félrevezető, mert több testi és lelki probléma okozhat hasonló panaszokat. A kezelési lehetőségek között szerepelhet pszichoterápia, fényterápia és bizonyos esetekben gyógyszeres kezelés is. A fényterápiát sem érdemes találomra elkezdeni: különösen bizonyos szembetegségek vagy fényérzékenységet okozó gyógyszerek szedése esetén fontos az orvosi egyeztetés.
Ha a rosszkedv néhány nap után elmúlik, és közben továbbra is elláthatók a feladatok, valószínűbb, hogy átmeneti lehangoltságról van szó. Ha azonban a tünetek két hétnél tovább fennállnak, rosszabbodnak, vagy már komolyan megnehezítik a munkát, a tanulást, az emberi kapcsolatokat és a mindennapi életet, érdemes háziorvoshoz, pszichológushoz vagy pszichiáterhez fordulni. Különösen fontos gyors segítséget kérni, ha valakiben önsértéssel vagy öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok jelennek meg. A szezonális depresszió ugyanis nem egyszerűen novemberi nyűg: valódi depressziós állapot lehet, amely kezelhető, és amelyből megfelelő segítséggel van kiút.
