Miért nem esett az eső egész nyáron?
Az elmúlt években Magyarországon egyre nagyobb kihívást jelentenek a tartós csapadékhiányos időszakok és az ismétlődő aszályok. A globális felmelegedés hatására a légkör egyre több vízgőzt képes befogadni, ez azonban nem feltétlenül eredményez több csapadékot: a jelenség hátterében a légköri vízkörforgás és a nagytérségű légköri áramlási rendszerek változásai állnak.
A levegő vízgőzbefogadó képessége szoros összefüggésben áll a hőmérséklettel: 1 °C-os hőmérséklet-emelkedés megközelítőleg 7%-kal növeli a telítési vízgőztartalmat. Ez azonban nem jelenti automatikusan a csapadékképződés fokozódását. Ha a levegő felmelegedésével nem tart lépést a tényleges nedvességtartalom növekedése, csökkenhet a relatív páratartalom, és nehezebben alakulhatnak ki a felhő- és csapadékképződés feltételei. A kevesebb felhőzet miatt fokozódhat a napsugárzás felszínt melegítő hatása, ami tovább növeli a párolgási igényt és gyorsítja a talaj kiszáradását.
A Kárpát-medence csapadékellátását három, egymással összefüggő légköri folyamat határozza meg: a féltekék léptékében zajló nedvességszállítás, a mérsékelt övi légköri cirkuláció és a helyi csapadékképződés. A trópusi térségekből származó vízgőz észak felé áramlását akadályozhatja a leszálló légmozgásokkal jellemezhető száraz övezet, valamint a szubtrópusi magasnyomású övezet megerősödése és az Atlanti-óceán fölé kiterjedő blokkoló anticiklonok.
A mérsékelt övi cirkulációban meghatározó szerepük van a nyugati szeleknek és a ciklonoknak. Amikor a nyugati szelek öve és a ciklonpályák északabbra tolódnak, a Kárpát-medencét gyakran csak a frontok déli pereme éri el, így kevesebb csapadék hullik. A 2026-os nyári időjárási helyzetekben is megfigyelhető volt, hogy a nedvesség jelentős része északabbra szállítódott, és ott csapadékként kihullott, így a térségünkbe érkező légtömegek már szárazabbak lehettek. Ezt a hatást a Kárpát-medence domborzata tovább erősítheti.
A tartós csapadékhiány bizonyos körülmények között erősítő tényezője is lehet az aszályos időjárásnak. A talaj kiszáradásával csökken a párolgásra rendelkezésre álló víz mennyisége, kevesebb gomolyfelhő képződhet, ami tovább növeli a besugárzást és fokozza a kiszáradást. A folyamat különösen erőteljessé válhat tartós anticiklonális helyzetekben, az úgynevezett hőkupolák kialakulásakor, amikor a magasban létrejövő stabil légréteg akadályozhatja a mélyebb feláramlásokat. Mindez olyan önmagát erősítő folyamatot eredményezhet, amelyben a csapadékhiány, a talajnedvesség csökkenése, a felhőzet hiánya és a fokozódó felmelegedés egymás hatását erősítik.
A légköri vízkörforgás változásai arra hívják fel a figyelmet, hogy a mezőgazdasági vízhiány nem kizárólag a lehulló csapadék mennyiségétől függ. Legalább ilyen fontos annak időbeli eloszlása, a párolgási viszonyok alakulása, valamint a talaj és a táj vízmegtartó képessége.
