Az elhagyott csecsemők történetei: kérlelhetetlen valóság
Magyarországon számos újszülött marad egyedül a kórházakban, miután szüleik nem tudják vagy nem akarják hazavinni őket. Az elmúlt évek jogszabályi változásai felgyorsították ezeknek a kisbabáknak az örökbeadási folyamatát, de az évek óta halmozódó problémák még mindig tömegeket érintenek. Az SOS Gyermekfalvak kampánya bepillantást enged ebbe az elsöprően érzelmes és bonyolult témába, amely többről szól, mint adminisztratív eljárásokról vagy nehéz élethelyzetekről: ez a kiszolgáltatottság története.
A KSH adatai szerint 2024-ben 2095 örökbeadható gyermek szerepelt a nyilvántartásban, ebből 1291 gyermeket sikerült elhelyezni új családoknál. Ugyanakkor több száz újszülött élete kezdődik meg kórházak falai között, gyakran hónapokon keresztül látogatók nélkül. Sok esetben ezek a babák jogilag nem elérhetőek az örökbefogadók számára, hiszen családjuk nem mondott le róluk hivatalosan, de életkörülményeik nem teszik lehetővé, hogy hazahozzák őket.
Egyéni drámák a statisztikák mögött
A történetek mélysége és komplexitása döbbenetes. Réka például öt hónapot várt arra, hogy hazavihesse a kórházban hagyott kisbabát, mert az újszülött anyakönyvezése egyszerűen elmaradt. Addig a törvényi előírások akadályozták meg, hogy rendszeresen látogathassa a gyermeket. Ez egy tünet, amely az adminisztratív rendszerek elavultságára mutat rá: életek múlnak a papírokon.
Szilvia és férje szintén nehéz utat jártak be. Hosszú éveket töltöttek termékenységi kezelésekkel, és miután az örökbefogadás mellett döntöttek, várakozásukat egy szifiliszes édesanya által hátrahagyott újszülött története szakította meg. Az orvosi szűrések kimutatták, hogy a gyermek egészségesen született, így az ő életét súlyos fizikai károsodás nélkül sikerült megmenteni. Azonban a statisztikák alapján 2024-ben 42 szifiliszes baba született, közülük kilenc belehalt a fertőzésbe. Ez az adat önmagában is rávilágít a helyzet rendkívüli súlyosságára.
A kórházban töltött idő: magárahagyatottság és küzdelem
Elza története egyszerre lenyűgöző és megrázó. Egyik nap még nyaralt, másik nap már egy újszülött mellett ébredt – a kórházi rendszer kegyetlenségének és az anyai ösztönök erejének szimbólumaként. Egy héten keresztül közvetlen közelről figyelte egy koraszülött osztály viszontagságait, ahol kilenc kisbaba várt arra, hogy valaki magához vegye őket. A személyzet túlterheltsége miatt gyorsított cumisüvegek kerültek elő, a gyerekek mohón nyelték a tejet, miközben szinte fuldokoltak az etetéseknél. A szülők, akik betértek ezekre az osztályokra, gyakran ismerték meg a gyermekeiket ilyen állapotok között – így maradnak hátra a megrázó emlékek és a remény kettőssége.
És akikről senki sem mond le
A kórházban ragadt babák 80%-át még mindig a szülői jogok védenek, annak ellenére, hogy családjuk nem viszi őket haza. Ezek a csecsemők gyakran életük első hónapjaiban azzal szembesülnek, hogy az őket körülvevő rendszer képtelen megfelelő ellátást nyújtani. A nevelőszülők toborzása kritikus, mégis állandó hiánnyal küzdenek, különösen Budapesten, Kecskeméten és Orosházán.
Az SOS Gyermekfalvak kampánya nem csak a problémák bemutatását célozza, hanem azt is, hogy felhívja a figyelmet a kisbabákért vállalt felelősség súlyára. A kérdés már nem az – vagy sosem volt –, hogy ezek a gyermekek megérdemlik-e a szeretetet vagy törődést. A helyzet súlyossága arra kényszerít, hogy társadalmi szinten újragondoljuk ezeknek az újszülötteknek és a leendő családoknak járó támogatási rendszereket.
Forrás: 24.hu/belfold/2025/05/02/korhazban-hagyott-csecsemok-orokbefogadas-sos-gyermekfalvak/
