Ha ez nem működik, akkor nem lehet az Alföldön mezőgazdaságból megélni
A Homokhátság című dokumentumfilm-sorozat harmadik, befejező része arra keresi a választ, hogyan lehet alkalmazkodni egy olyan változáshoz, amely már most alapjaiban alakítja át a gazdálkodás lehetőségeit. A tájjal együtt élni című epizód a gyorsan változó klímához való alkalmazkodás kérdését járja körül.
Az első rész a kiszáradás hátterét mutatta be, a második epizód pedig a lehetséges megoldásokkal foglalkozott, köztük az alulról szerveződő helyi vízőrző csoportok munkájával.
A filmben Mádlné dr. Szőnyi Judit hidrogeológus, dr. Tölgyesi Csaba ökológus, Prof. dr. Rakonczai János geográfus és Szabó Zoltán gazdálkodó különböző nézőpontokból mutatják meg, milyen kihívásokkal néz szembe a térség. Szabó Zoltán saját tapasztalatai alapján beszél arról, milyen nehéz ma gazdaságosan termelni, és miért gondolta újra gazdasága működését.
A kutatók arra keresik a választ, hogyan lehet a talajban és a tájban megtartani a vizet. A megoldás kulcsa a szemléletváltás lehet: a talajélet megőrzése, a talaj minimális bolygatása, a szárazságtűrőbb növények, valamint egyes területeken a gyepgazdálkodás és az extenzív állattartás.
Szabó Zoltán szerint elérték a határokat, és ha fenn akarják tartani a jelenlegi termelési szintet, a talajokat építeni kell, nem rombolni.
A film zenei világát Bitó János és Bardocz Botond készítette, akiknek a téma személyesen is közel áll. Bitó János a Homokhátságról származik, gyerekkorában még hatalmas vizek, télen összefüggő jégmezők voltak a környéken. Ökológiai tanulmányokat is folytatott, így a táj változásait nemcsak zenészként, hanem ökológiai szemlélettel is ismeri.
A film vizuális világát Sall Fanni grafikus egyedi animációi gazdagítják, amelyek a szakmai gondolatok megértését segítik, és a helyiek vízzel kapcsolatos emlékeit idézik meg.
