Veszélyben a magyar pásztorok: ezt kérik megmaradásuk érdekében
A pásztorság nem folklór, hanem életmód, gazdálkodási forma, ökológiai tudás és élő kultúra – fogalmazták meg a Magyar Pásztorok Nyilatkozatában, amely 27 pontban rögzíti a szakma túlélésének zálogait. A dokumentumot szombaton hozták nyilvánosságra a Néprajzi Múzeumban rendezett egész napos programsorozaton, a „Pusztanapon”.
A rendezvényen az érdeklődők a ma is élő pásztorkodással ismerkedhettek meg: a szakmához kötődő népművészettel, pásztorkutyák bemutatójával és azoknak a személyes történeteivel, akik jelenleg is a természetben élve végzik ezt az emberiséggel egyidős mesterséget. A nap legfontosabb eseménye a Magyar Pásztorok Nyilatkozatának nyilvánosságra hozatala volt; a dokumentum a pásztorság jövőjéről, a legelők használatáról, a tudás továbbadásáról és a pásztorokat érintő döntésekről fogalmaz meg konkrét kéréseket.
A nyilatkozat szerint kevesen és ritkán gondolják végig, milyen mély és sokrétű tudást hordoznak a pásztorok, és milyen fontos munkát végeznek akár a több ezer éves hagyományok továbbélése, akár az egészséges táplálkozás, akár az ökológiailag értékes területek megőrzése és a fenntartható tájhasználat szempontjából – utóbbira a modern ökológiai kutatások is komoly hangsúlyt fektetnek.
A 27 pont azt fogalmazza meg, milyen feltételekre van szükség ahhoz, hogy a pásztorkultúrának, a legeltető állattartásnak és az ehhez kapcsolódó ökológiai tudásnak legyen jövője Magyarországon. A pásztorok többek között kiszámítható hozzáférést kérnek a legelőkhöz, valódi részvételt az őket érintő döntésekben, gyakorlatorientált pásztorképzést és olyan gazdasági feltételeket, amelyek mellett a következő generáció számára is reális életpálya lehet a pásztorság.
A nyilatkozat az aszály, a klímaváltozás és a természetvédelmi szabályozás kérdéseivel is foglalkozik, és a pásztorságot nem folklórként, hanem életmódként, gazdálkodási formaként, ökológiai tudásként és élő kultúraként közelíti meg.
