Kuslits Gábor: Mindenki sérült a gyermekvédelemben
A kormány által szeptemberben bemutatott, kétszáz oldalas Gyermekvédelmi Diagnózist Kuslits Gáborral, a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat egykori igazgatójával értelmeztük. A szakember szerint a dokumentum lesújtó képet fest a rendszer állapotáról, ugyanakkor hiányolja az új gondolatokat és a szakmai párbeszéd kezdeményezését a kormány részéről.
A jelentés szerint Magyarországon 1,6 millió gyerek él, közülük 130 ezret tartanak nyilván veszélyeztetettként, ami a gyerekek közel 8 százaléka. A helyzet Észak-Magyarországon a legkritikusabb. A veszélyeztetettség oka lehet bántalmazás, elhanyagolás, gyereknevelési problémák, a gyerek önmagára és másokra veszélyes magatartása, valamint a szegénység; minden ötödik gyerek érintett a nélkülözés kockázatával.
2010 óta jelentősen nőtt a családból kiemelt gyerekek száma, miközben a szakemberhiány olyan kritikussá vált, hogy gondozási helyeket kellett megszüntetni. A rendszer a strukturális összeomlás határára került. 2023 óta négyszáz nevelőszülővel van kevesebb, a nevelőszülői férőhelyek száma nagyjából kétezerrel csökkent. A nevelőszülők állománya idősödik, több mint felük kis falvakban él, ahol az átlagosnál kevesebb szolgáltatás érhető el. Megjelentek az úgynevezett megélhetési nevelőszülők is, akik nem a gyerekek, csupán a pénz miatt választják ezt a hivatást.
A dokumentum kitér arra is, hogy 2021-ben a gyermekvédelmi törvény úgy értelmezte újra a rendszert, mint amelynek feladata elsősorban az LMBTQ-propagandával szembeni védekezés, összemosva azt a pedofíliával. A gyermekfelügyelők jelenleg nettó 320 ezer forintot visznek haza, és ezért az összegért a nehéz, felelősségteljes munkára nem találnak jelentkezőket. Sok intézményben az áramellátás korszerűsítésére sem kerülhet sor, mert az épület olyan rossz állapotban van, hogy teljes felújítás nélkül nem lehet hozzányúlni, arra pedig nincs forrás.
A kaotikus jogalkotás és jogalkalmazás ellehetetlenítette a gyermekvédelmi jelzőrendszer működését. Az egészségügyben, oktatásban vagy igazságszolgáltatásban dolgozó szakemberek eltérően értelmezik, hogy mi egyáltalán a jelzőrendszer, és hogyan működik. Ha a veszélyeztetett gyerekek szülei nem működnek együtt a szakemberekkel, a gyámhatóság védelembe vételt rendel el; jelenleg több mint 33 ezer gyerek van ebben a státuszban. A gyámhatóság magatartási szabályokat ír elő, és ha ezek betartása elmarad, kiemelhetik a gyereket a családból.
A dokumentumból az is kiderül, hogy a családsegítők és esetmenedzserek biztonsága több területen nem megfelelő: akik a szerhasználattal erősen érintett vagy szegregált településrészeken rendőri jelenlét nélkül dolgoznak, veszélyben érzik magukat. A gyermekek családból való kiemelése és a gondozási helyre szállítása nemcsak a kiskorúakat viseli meg lelkileg, hanem az eljáró szakügyintézőket is.
A gyermekvédelmi diagnózis nem részletezi az Orbán-kormány felelősségét a gyermekvédelem helyzetének alakulásában, de megállapítja: a jelentés elsődlegesen nem a politikai felelősség megállapításának szándékával készült, ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a rendszer vezetői számára a problémák és nehézségek már évek óta ismertek voltak.
Az anyagból kiderül, hogy a gyerekvédelemben ma egyszerűen nem adottak a feltételek a minőségi munkához: alulfinanszírozottság, alulképzettség, férőhelyhiány, a szakma presztízsének leamortizálódása és az intézményi rendszer anomáliái nehezítik a működést.
