Ungváry Rudolf: Áprilisban ’56 vágyai valósultak meg
Ungváry Rudolf szerint 1956 neki alapvető, emberformáló élménye volt, a forradalom idején a miskolci egyetemi diákparlament hírszolgálatát vezette, a szovjetek bevonulása után pedig a kistarcsai internálótábort is megjárta.
Úgy fogalmazott, hogy 1956 halott emlék, a kérdezések azt a benyomást keltik, mintha még érdekelne valakit, holott általában csak különböző célokra használják fel, és neki nincs kedve ahhoz, hogy veteránként felhasználják.
Kiemelte, hogy az események ma már a történelemtudományra tartoznak, minden politikai felhasználásuk pedig értelmetlen és hamis.
Az ünnepi szónoklatokat azzal kritizálta, hogy mind célzatosak, és tulajdonképpen arról, ami 1956 lényege, sosem beszélnek.
A megemlékezésekről szólva úgy vélekedett, hogy azokat egy bizonyos idő után nem lehet elevenné, élővé tenni, mivel 1956 óta hetven év telt el.
Egyetlen dolgot emelt ki, ami máig megmaradt: azt, hogy 1956 valójában nem baloldali forradalom volt, hanem jobboldali forradalom a kommunistákkal szemben.
A mérnök-irodalmárral készült interjúban szó esett többek között arról is, mi volt már 1956-ban is meg abból, amit ma a magyar politikában látunk, hogyan találkozott a forradalom napjaiban antiszemita indulatokkal és összeesküvés-elméletekkel, mit gondol a szélsőjobboldal nemzetközi erősödéséről, és hogyan alakította az életét a diktatúra, a megfigyelés és a besúgók világa.
