A Rendszerbontó Nagykoncert kavarja fel a politikai vizeket
A közelgő választások előtti feszült légkörben valóságos hurrikánként robbant be a köztudatba Eckü performansza, amely egyaránt megosztotta a közvéleményt és médiavilágot. A koncert során, amely a Rendszerbontó Nagykoncert néven futott, a rapformáció tagja, Eckü, merész kijelentéssel állt elő, amely lázba hozta a nézőket és kritikákat is kiváltott: „Gulyás Gerinek üzenem, hogy a herémet rárakom a fejére.”
Eckü szavaival tényleges provocációt próbált megfogalmazni a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely irányába, jelezve, hogy nem tartja magát a hatalomnak, és a közhangulat feszültségére reflektálva akarta megmutatni, hogy nem fél kimondani a véleményét. Az eset körüli vita újból rávilágított arra, hogy a politikai diskurzus és a művészeti kifejezés határvonalai folyamatosan elmosódnak.
A rappelő a műsorban kifejtette, hogy a koncert zajos tömege és az érzelmekkel áthatott pillanatok arra ösztönözzték, hogy ezt az üzenetet hangoztassa. Utólag már úgy gondolja, talán nem kellett volna ennyire megütni a hangot, hiszen a reakciók olyan méretű médiavisszhangot generáltak, amelyre nem is számított. Mesélte, hogy hasonló figyelmet sosem kapott még a Hősök együttes tagjaként sem, és hogy az eseményt követően rengeteg üzenetet kapott, az emberek pedig „vették a poént”.
A performansz körüli felhajtás kapcsán Eckü már bocsánatot kért emiatt, de hangsúlyozta, hogy az akció abszolút spontán volt, és kizárólag a Gulyás Gergelyre irányuló düh motiválta. Az események utóhatását Szilveszter Pálinkás katonai teljesítményével kapcsolatos nyilatkozata is fokozta, amely Eckü számára különösen érzékenyen hatott.
Bár kifogásokkal állt elő, azt is elismerte, hogy a kirohanás túllépett a határokon, és sajnálja, hogy így alakult. Az ügy, amellyel korábban már a választások előtt foglalkozott a média, továbbra is foglalkoztatja, és a választás eredménye kapcsán úgy érzi, hogy az általa képviselt üzenet visszahatott a közvéleményre is. Eckü bízik abban, hogy a Tisza győzelme lehetőséget teremt arra, hogy végre a pozitív hősök közé sorolják őt is, ezzel elérve a színpadi akciója más kontextust kapjon a közvélemény szemében.
Az eddigi reakciók azt mutatják, hogy a politikai diskurzus folyamatában a színházi elemek és nagyszabású performanszok kulcsszerepet játszhatnak; a szórakoztatóipar és a politika határvonalai egyre inkább összemosódnak, újabb lehetőségeket és kihívásokat teremtve a művészek és közszereplők számára a jövőben.
