Kácsor Zsolt: Az MMA hadat üzent a magyar művészeti életnek – mi lesz a mentség?
Az MMA vezéregyéniségei – a NER rájuk zúduló közpénzesőjétől csatakosan – éppen a valóságos magyar művészeti életnek üzentek hadat. És hazafias felbuzdulásukban mit sem észleltek abból, hogy a művészet valóságos világában nincsen olyan csatamező, ahová őket a főkegyúri hatalom vezényelte.
Nincs. Nem létezik. A művészet nem harctér. Egy versnek nincs jobb- vagy baloldali ritmusa, a c-moll nem indul a parlamenti választásokon, a festővászon pedig nem politikai molinó.
A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) a szellemi életben olyan, mint húsos pultban a vegán szalonna: külsőre elhinnénk, hogy az, aminek mondja magát – holott összetevőiből csak a lényeg hiányzik. Hiszen az MMA nem művészeti, hanem kultúrpolitikai intézmény. És nem is független akadémiai testület, hanem orbánista NER-mutáns. Magyarnak viszont nagyon is magyar – mármint a szónak abban az értelmében, ahogyan azt Ady Endre értette, amikor az alkalmatlanságát és korruptságát nemzetieskedéssel leplező politikai elitet ostorozta.
A hatalom számára az MMA kezdettől fogva mindössze egy mindenre elszánt, mindenre kapható nép-nemzeti kultúrhadosztály volt, s ebbéli minőségében a lehető leghasznosabb és legalázatosabb hadműveleti köteléknek bizonyult az elmúlt 16 évben.
Dacára annak, hogy 2011-ben – amikor az MMA még csak egyesület volt, nem pedig akadémia – Orbán Viktor a porig alázta az (akkori) szervezet tagságát. Talán már kevesen emlékeznek rá, de én még igen, mert annak idején sokat nevettem rajta: az egyesület tagjai mit sem tudtak arról a főkegyúri parancsról, hogy az egyesületet köztestületnek kell nyilvánítani, és be kell emelni az Alaptörvénybe.
Erről az MMA (akkori) főtitkára, Kováts Flórián is csak az (akkori) Index újságírójától értesült, s mivel őszinte ember volt (később a NER az ilyen őszinte emberekre már nem tartott igényt), azt nyilatkozta a lapnak: meglepő volna, ha az Alaptörvény tervezetében az egyesület köztestületté válása tényleg szerepelne. Gondolom, meg is hökkent, amikor a hatalmi óhaj eredményeként a Magyar Tudományos Akadémiával egy szintre került a korábban kevésbé jelentős szervezet.
Ismerve a NER úgynevezett „kultúrpolitikáját” – ironikus eufemizmus –, a NER kegyurainak szeme előtt nem az a nemes cél lebegett, hogy a magyar művészeti életet az MMA védőszárnyai alatt a maga függetlenségében hagyják virágozni. Hanem az, hogy az MMA hol aktív, hol passzív közreműködésével legyalulják a magyar kultúra felületéről az általuk zavarónak tekintett, nemzetidegen kitüremkedéseket.
A cikk tartalmából
Cikkünkből kiderül:
hogyan vált a szerző szerint a Magyar Művészeti Akadémia művészeti szervezetből a NER kultúrpolitikai hatalmi eszközévé;
milyen szerepet játszott az MMA az elmúlt 16 év kulturális térfoglalásában, és milyen közpénzekkel, ingatlanokkal, illetve befolyással erősödött meg;
miért gondolja Kácsor Zsolt úgy, hogy az MMA tagjainak és vezetőinek egyszer számot kell adniuk arról, milyen szerepet vállaltak a magyar művészeti élet függetlenségének felszámolásában.
A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
