Ókovács Szilveszter: Nem akartam kultúrpápa lenni
Az Operaház főigazgatója szerint hiába nem volt tagja sem az NKA-nak, sem más kuratóriumnak vagy bizottságnak, és kizárólag az Operával foglalkozott, mégis céltáblává vált.
Arra a felvetésre, hogy Orbán Viktor meccset nézett, amikor Hankó Balázs egykori minisztert letartóztatták, azt mondta: sorsa vagy igaza nem attól függ, ki kíséri az ügyészségre.
A főigazgató felidézte, hogy Magyar Péterékkel annak idején összejártak, tőlük kapták el a covidot egy négyes vacsorán. „Damaszkusza” óta nem beszéltek, de nemrég zenei témában írt neki egy sms-t. Válasz ugyan nem jött, de az üzenet láthatóan célba ért.
Arra a kérdésre, hogy mitől tart a leginkább a kormányzati változások közepette, félig komoly válaszként azt mondta: csak attól tart, hogy az emberek összekeverik az operát az operettel. Egy minapi riportban épp az Operettszínház vizsgálatáról esett szó, amelyhez végig az Operaház képeit használták – tette hozzá, megjegyezve, hogy már csak ezért is érdekük az Operettszínház jó működése.
Arra a kérdésre, mennyire hisz abban, hogy pozícióban marad, azt válaszolta: Tarr Zoltán miniszter és Nagy Ervin államtitkár nyilatkozatai alapján nincs félnivalója, mert azt mondták, nem világnézeti, hanem szakmai alapon ítélnek. Az Opera szerinte épp azon elv szerint működik, amelyet Tarr Zoltán említett: világnézettől függetlenül vitték színre a darabokat, napi politikától távol. Hozzátette: bár nem lett volna baj, ha személyesen találkozik a miniszterrel, az eddigiek alapján úgy tűnik, minden megy tovább, a megkötött szerződések érvényesek.
Korábban a Facebookon azt írta, hogy a demokratikus rendszerek stabilitásához hozzá tartozik, hogy a ciklusokon átnyúló szerződéseket ne lehessen egy politikai fordulat után semmissé tenni, és nem lenne szerencsés olyan országgá válni, ahol minden ciklus végén lecserélhetővé válik az intézmények vezetése. Szerinte bármilyen szerződést meg lehet szüntetni szakmai indok nélkül is, a fenntartó mindig tud olyat mondani, amivel alátámasztja, miért nincs szüksége egy vezetőre, de a bizalomvesztés itt aligha állna meg. Felidézte, hogy Szinetár Miklós vagy Alföldi Róbert az Orbán-kormányok alatt három évvel átnyúlva töltötték ki szerződésüket az Operában és a Nemzetiben, és Mádl Ferenc államelnököt sem háborgatta sem a Medgyessy-, sem a Gyurcsány-kabinet. Hozzátette: ő 25 évvel ezelőtt lépett az Opera kötelékébe, Szinetár 2002-es visszajövetelekor megtartott, ezt a méltányosságot igyekezett eltanulni tőle.
Nagy Ervin elrendelte az Operaház átvilágítását, ami Ókovács Szilveszter szerint első nap indulatot váltott ki belőle, mert sokak szabadságát kellett megszakítani, ráadásul több tízmilliós is lehet a napi működtetés extra költsége és a hirtelen rendelkezésre állás. Végül 200 ezer oldalnyi adatot szolgáltattak, két hónapig semmiről nem dönthetett, mindent a minisztériumba kellett küldeni. Hozzátette: ha bárki ellenőrzi, azzal nincs baj, csak üljön be előadásokra, kérdezzen, ismerje meg a világukat.
Tarr Zoltán – Réthelyi Miklós, Balog Zoltán, Kásler Miklós, Csák János és Hankó Balázs után – a hatodik minisztere. Elmondása szerint eleinte kormánybiztos volt, az utóbbi négy tárcavezető idején húzós helyzetek alakultak ki, és teljes bizalmat egyiküktől sem kapott. Ezt azzal magyarázta, hogy az intézményi működés iránt nem volt elég bizalom, holott az Operát és az operát ismerni kell ahhoz, hogy valaki elfogadja és megértse a méreteit és igényeit. Példaként említette, hogy a Mahler VIII. szimfóniájához 300 művész kell, több, mint ahány vendég a Radnóti Színház nézőterén elfér. Őrjítőnek nevezte, hogy 15 éven át a fenntartó még szorozni sem tudott vagy akart: ha egy 150 állásos prózaszínház két-három milliárdos támogatást kap, akkor egy 1500-as operaház tízszer annyit.
Az infrastruktúra 2011-től korábban elképzelhetetlen mértékben fejlődött, a működési támogatás nominálisan a korábbi háromszorosa lett, de közben az intézmény és a feladatköre is nőtt, bekapcsolódtak a nemzetközi vérkeringésbe, és komoly infláció rágta a fizetéseket. Hozzátette: meg kellett küzdeni a korszakos beruházásaikkal szembeni szakmai irigységgel is, és ellent kellett állniuk egy militáns szakszervezeti vezető által fellármázott sajtó folyamatos támadásának.
