Kane nyert, Mbappé hoppon maradt – miért kegyes hazugság az Aranylabda?
Harry Kane nyerte az idei Aranylabdát, ezzel Karl-Heinz Rummenigge 1981-es győzelme óta ő az első Bayern-futballista, aki elhódította a díjat, és az elmúlt negyedszázad egyetlen angol győztese Michael Owen 2001-es sikere után. A londoni díjátadón kiderült, hogy a második helyen a francia vb- és BL-gólkirály, a Real Madridban játszó Kylian Mbappé végzett, míg a harmadik a Barcelona 19 éves, világbajnok klasszisa, Lamine Yamal lett, aki zsinórban harmadszor vehette át az év legjobb fiatal játékosának járó Kopa-díjat.
A díj kapcsán felmerült, hogy a szavazók mintha újfajta narratívát építenének: Messi 2023-as győzelme óta Rodri, Ousmane Dembélé és most Kane, vagyis elsőre kevésbé szembeötlő játékosok nyerték el az Aranylabdát, miközben az új generáció előre kikiáltott szupersztárjai, Erling Haaland és Mbappé még mindig csak ácsingóznak a díjra. Mbappé ellen leginkább az szólt, hogy a Real Madriddal egyelőre nem jönnek számára a nagy csapatsikerek, Párizsban ellenben a távozása után kezdett dinasztia épülni.
A díjról a FIFA-világranglista első száz helyén álló országokból egy-egy újságíró szavaz, Magyarországról továbbra is Szöllősi György. Az Aranylabda különlegessége, hogy miközben a játékosoknak saját márkájuk, a kluboknak saját kommunikációs és médiabirodalmuk van, és a hozzáférés szinte mindenhol korlátlan, az újságírók hatalma a sportnyilvánosságban jóval kisebb, mint korábban – mégis ez az a díj, amely hetekig dominálja a szalagcímeket, és az egyetlen hely, ahol az újságírók befolyása töretlen.
Az Aranylabda körüli vita alapja, hogy képtelenség objektíven megmondani, ki az adott év legjobb futballistája, ezért a díj inkább megfoghatatlan, kegyes hazugságként értelmezhető, amely azt próbálja megragadni, globálisan melyik futballista fejti ki a legnagyobb pozitív hatást az emberekre.
