Látomás és győzelem: hogyan fordult Konstantin a kereszténység felé
Amikor Nagy Konstantint 306-ban légiói augustusszá nyilvánították, a Római Birodalmat a tetrarchia, azaz a négyes uralom rendszere szerint kormányozták. A keleti és a nyugati birodalomfélben egy-egy augustus, alattuk pedig egy-egy caesar uralkodott. Hamarosan polgárháború robbant ki, amelyben kinevezett és saját hatalmát építő uralkodók egyaránt részt követeltek a hatalomból.
Konstantin egyre nagyobb területeket hajtott uralma alá, elfoglalta egész Észak-Itáliát, majd Róma ellen indult, amelyet riválisa, Maxentius császár védett, és aki korábban két, egyeduralomra törő ellenlábas ostromát is visszaverte. Konstantin hadai 312. október 27-én érkeztek a város közelébe, és ezen a délutánon a vezér jelenést látott a napkorong körül: a keresztény Isten szimbólumát – keresztet vagy Krisztus görög monogramját –, alatta az „E jelben győzni fogsz!” felirattal.
A császár életét megörökítő Eusebius Pamphilius szerint Jézus a császár éjszakai álmában ismét megjelent, és elmagyarázta neki látomása értelmét. A legenda szerint Konstantin a látomás hatására megtért, katonáit pedig arra utasította, hogy Krisztus jelével a pajzsukon harcoljanak. Másnap győzelmet aratott Maxentius felett, aki 312. október 28-án a Milvius híd alatt, a Tiberisben lelte halálát.
Racionális okok is álltak a fordulat mögött
A csodát nem vitatva Konstantinnak racionális indoka is bőven volt Krisztus felé fordulni. A Diocletianus alatti üldözések dacára az új vallás már széles körben elterjedt a birodalomban, minden bizonnyal a katonák körében is. Bármilyen módon is vélekedett a császár a keresztény hitről, a későbbi években az új vallás következetes pártfogója maradt, és 313-ban türelmi rendeletet adott ki.
Később aktívan részt vett a birodalomrészében dúló vallási vitákban, majd az egykori szövetségese ellen vívott 324-es háborúban már a keresztények védelmezőjeként reprezentálhatta magát, amivel nagyot lendített támogatottságán.
