Majdnem ezer műanyagdarabot találtak egy madár gyomrában
Csaknem ezer műanyagdarabot találtak egy fiatal tengeri madár emésztőrendszerében egy frissen publikált tanulmány szerint. A kutatás arra mutat rá, hogy az óceánok szennyezettsége az elmúlt években tovább súlyosbodott.
2012-ben egy barna vészmadár szervezetében 276 műanyagdarabot találtak. Akkor a kutatók úgy vélték, ennél rosszabb már nem lehet, mert egy ekkora fióka belehalna, ha többet enne – mondta dr. Alex Bond, a tanulmány társszerzője.
A 2023 és 2026 között folytatott kutatások alapján azonban évről évre megdőlt a madarak által elfogyasztott műanyag rekordja. A jelenlegi csúcstartó egy olyan fióka, amelynek testében 894 műanyagdarabot találtak, összesen 64,2 gramm tömegben. Ez az állat testtömegének több mint 15 százaléka, ami olyan, mintha egy 80 kilogrammos ember testében 12 kilogrammnyi műanyag lenne.
A műanyagok úgy kerülhetnek a fiókák gyomrába, hogy a szüleik tápláléknak nézik az óceán vizében úszó hulladékot, és megetetik velük. A kutatások eredményei arra utalnak, hogy a fiatal madarak egyre nagyobb mennyiségben esznek meg műanyagdarabokat, ami azt is jelenti, hogy az óceánok szennyezettsége évről évre súlyosabb.
A szakértők szerint a helyzet enyhíthető a műanyagtermékek újrahasznosítását elősegítő jogszabályokkal, de már az is fontos lépés, ha előírják, hogy minden kupakot rögzíteni kelljen a palackok nyakához. A kupakok ugyanis egyre nagyobb számban tűnnek fel az óceánban.
Azt is kiemelték, hogy a műanyagszennyezés mértéke akkor is tovább növekedne 2050-ig, ha most azonnal leállna minden műanyaggyártás a világon, ezért annak megértése, hogy milyen hatással van az élővilágra, elengedhetetlenül fontos.
Az állatok által lenyelt műanyag hosszú időn át képes károsítani az emésztőrendszer szöveteit. Ezzel maradandó hegesedést, valamint a szövet működésének károsodását okozza, és könnyen az érintett példány pusztulásához vezethet.
A műanyagszennyezés nem csak az állatokat érinti. A mikroműanyagok ma már gyakorlatilag minden ember szervezetében jelen vannak, hosszú távú élettani hatásaikról azonban egyelőre keveset tudni.
