Colm Tóibín: Krasznahorkai és Nádas jelentették Orbán igazi ellenzékét
Ismeretségi körében mindenki figyelemmel kísérte a magyar politikát, és budapesti látogatása során minden hírre és pletykára kíváncsi volt arról, hogyan lehetett eltávolítani az Orbán-rezsimet, amely elárasztotta a sajtót és a kultúrát – mondta Colm Tóibín ír szerző, aki októberben a Könyvfesztivál díszvendégeként járt Magyarországon.
Tóibín nevét elsősorban a Brooklyn című sikerkönyve tette ismertté. Az interjúban szóba került Krasznahorkai Lászlóhoz fűződő barátsága, valamint az a kérdés is, írna-e könyvet a magyar Nobel-díjasról.
Arra a kérdésre, hogy tervezte-e a találkozót Krasznahorkaival budapesti tartózkodása alatt, Tóibín azt válaszolta: erre most nem került sor, mert az író éppen nem tartózkodik itt, de barátságukat illetően egyértelmű igennel felelt.
Felidézte, hogy amikor Krasznahorkai 2025-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat, cikket írt a Guardianbe arról, hogyan szerette meg a regényeit, és még egy kis kiadót is alapított, hogy azok Angliában is megjelenhessenek.
Elmondása szerint 2006 körül a Stanfordi Egyetemen tanított, amikor egy posztdoktori hallgató felhívta a figyelmét a magyar íróra, akinek két könyve, a Háború és háború, valamint Az ellenállás melankóliája jelent meg Amerikában. A regények lenyűgözték, és úgy fogalmazott: apokaliptikus történetet bárki kitalálhat, de Krasznahorkainak megvannak a hangvételhez illő mondatai is, amelyek George Szirtes fordításában is rendkívüli energiával sodorják magukkal az olvasót.
Nem él Londonban, és nem értette, miért nincs Krasznahorkainak angol és ír kiadója, ezt provincializmusnak nevezte, és úgy döntött, tennie kell ez ellen valamit. Ügynöke, Peter Straus segítségével kerestek egy ernyőkiadót a terjesztéshez, és maguk adtak ki néhány könyvet Krasznahorkaitól. Nagy eseménynek nevezte azt az estét, amikor az író elnyerte a nemzetközi Booker-díjat, és akkor már sejthető volt, hogy ez csak a kezdet, Krasznahorkai egyre híresebb lesz, teljesen megérdemelten.
Tóibín szerint közös vonás kettejük pályafutásában, hogy nemzetük legismertebb íróiként sokat utaznak világszerte, és szinte már nem hivatalos nagykövetei, képviselői az országuknak. Arra a felvetésre, hogy Krasznahorkai is ilyen szerepbe került-e, azt válaszolta: az utóbbi években igen, és feltevése szerint a magyar miniszterelnök bukása után különösen sokan kérdeznek Magyarországról. Hozzátette ugyanakkor, hogy nem foghatják fel a saját szerepüket úgy, mintha kultúrdiplomaták lennének, mert az felfuvalkodott viselkedés lenne.
Példaként Mario Vargas Llosát említette, akinek művészi függetlensége szerinte sérült azzal, hogy politikai pozíciókat vállalt. Vargas Llosa politikai nézeteit érthetetlennek és felháborítónak nevezte, és külön kitért arra, hogy a perui író Bolsonarót támogatta.
Alapvetően azt gondolja, hogy a mai, rendkívül ellentmondásos és bonyolult világpolitikai helyzetben politikai megmondóemberként viselkedni tökéletesen nevetséges, és íróként az embernek a szobájában kellene kuksolnia és írnia. Egy Václav Havelról szóló anekdotát is felidézett: az államfő a sofőrjével egyszer megállt egy erdőben, kiszállt a kocsiból, és hisztérikusan röhögni kezdett, mert hirtelen bevillant neki, milyen abszurd helyzetbe került.
Arra a kérdésre, hogy nem érzi-e felelősségét annak, hogy az ír vagy az amerikai politikáról, általában közéleti ügyekről nyilvánuljon meg, azt felelte: ennek az abszurditását érzi. Az ír politikáról szólva azt mondta, azzal nincs baja, ha erről kérdezik, az ír miniszterelnököt kedves fickónak nevezte, és úgy jellemezte, hogy az ír politikai élet békés mederben csordogál. Hozzátette, nem tartozik a populista Sinn Féin támogatói közé, és ha ők alakítanának kormányt, nem tenné lakatot a szájára, de jelenleg minden nyugis Írországban.
Az utazó írók életmódjáról szólva azt mondta, fiatal íróknak azt szokta tanácsolni, hogy ne házasodjanak meg, maradjanak egyedülállók, mert a házastársuk előbb-utóbb óhatatlanul megkérdezi, hova megy már megint. Elmesélte, hogy aznap reggel a férje telefonon kérdezte meg tőle, hol van, és amikor elmondta, hogy Budapesten, a válasz az volt, hogy jó, de minek. Hozzátette: érzi, hogy a férje hallani sem akar a magyarázkodásából, mert folyton csak azt látja belőle, hogy bőröndökkel elhagyja a házukat, és kissé már elvesztette a türelmét.
Október végén visszatér Los Angelesbe, és karácsonyig már nyugalom lesz, előtte azonban még Bulgáriába is elutazik. Magyarországon szerinte a legizgalmasabb lenni.
