Kezdőlap Vegyes Svájcból Magyarországra költözött, épp azt szereti bennünk, amit mi nehezen viselünk

Svájcból Magyarországra költözött, épp azt szereti bennünk, amit mi nehezen viselünk

által Tamas
Svájcból Magyarországra költözött, épp azt szereti bennünk, amit mi nehezen viselünk

Svájcból költözött Magyarországra, éppen azt szereti bennünk, amitől mi sokszor a falra mászunk

Huszonhét éve él Magyarországon Ben Glass, aki Svájcból érkezett, és végül egészen különös életet épített fel magának Kápolnásnyéken. Egykor artista volt, ma szappanbuborék-fújó gépeket és furcsa kerékpárokat készít, a nappalijából pedig időnként koncertterem lesz.

Ben Glass sokáig el sem tudta képzelni, hogy egyszer vidéken fog lakni. Németországban született német édesanyától és svájci édesapától, kétéves korában költözött a család Svájcba. Gyerekként az akrobaták ügyessége vonzotta, az ugrások, az utazás és a sátor. Amikor kapott egy egykerekű biciklit, a parkolóban egy kukába kapaszkodva kezdett gyakorolni. Hatévesen már tudta, hogy artista lesz. Ikertestvére zsonglőrködni kezdett, ő is kedvet kapott hozzá, húga akrobatikázott, ő is követte. Ikertestvéréből végül bűvész lett.

Ben Svájcban színházi iskolába járt, ahol egy magyar akrobatikatanár ajánlotta neki a budapesti artistaképzést. 1999-ben érkezett Magyarországra. A formális oktatás helyett végül magánórákat vett, kézenállással és levegőszámokkal foglalkozott, többek között faltánccal és tissue-val. Három-négy évet töltött cirkuszokban, de a hagyományos cirkuszi világban mindig egy kicsit kívülállónak érezte magát. Amíg tanult, elfogadta, hogy neki kell alkalmazkodnia, később azonban már szeretett volna mást csinálni.

A budapesti évek alatt kortárs táncosok és színházi alkotók közé járt. Saját társulatot szervezett, és a cirkusz, a tánc, a színház határán dolgozott tovább. Előadásaikhoz gyakran különleges helyszíneket kerestek, sok vasszerkezetet használtak, amelyeket ő maga készített: hegesztett, színpadot épített.

Amikor egy dzsesszkoncerten járt nála a Nők Lapja újságírója – Ben a Bem utcai házát „Ben utcának” hívja –, a kapuban vállfából és konzervdobozokból összeeszkábált szappanbuborék-fújó gép fogadta. Az otthonához hozzátartoznak a meglepetések: barátaival a nappaliból kipakolják a bútorokat, helyet csinálnak a zenészeknek és a közönségnek, és mindenki hozzátesz a maga ötleteivel a hangulatos estékhez.

Huszonhét év alatt sok mindent megtanult a magyarokról: szereti a közvetlenségüket és azt, hogy nálunk mindig lehet rögtönözni, de van, amit Svájcban megbízhatóbbnak tart.

Ezt is kedvelheted