„Automata vagyok, mint egy zombi” – Egy beregszászi katona vallomása a frontvonalról
Három év a keleti fronton. Hézovics, vagy ahogy sokan ismerik, Géza, a munkácsi rohamdandár katona, hátborzongató tapasztalatairól beszél az ukrán-orosz konfliktus árnyékában. Az idő, amelyet egy rohamosztagos a túlélésre kap, ritkán haladja meg a pár hónapot. Ő azonban nyolc sebesülést túlélve, három hosszú év után még mindig talpon van. Minden nap egy újabb túlélési történet, egy újabb győzelem a halállal szemben.
Az élethalál harca: sturmovikok szerepe
A keleti front kíméletlen valósága a síkságon zajló csaták brutalitásában nyilvánul meg. Mindössze fasorok jelzik az egykori földek határát, ahol az embereknek nincs hová bújniuk a drónok és a lövések elől. Ilyen körülmények között a támadás talán az egyik legveszélyesebb küldetés. A sturmovikok – ahogy nevezik őket – az elsők, akik elhagyják a fedezéket, kiszolgáltatva magukat az ellenséges tűznek. A kockázat óriási, a túlélési esély kicsi, mégis ők az ukrán hadsereg legnagyobb bátorságot követelő katonái.
A háborús kiképzés fájdalmas hiánya
2022 elején az ukrán hadseregben a kiképzések hiányossága növelte a veszélyeket. Hézovics elismeri, hogy kezdetben fogalma sem volt arról, hogyan kell viselkednie harci helyzetben: „A puskát úgy vettem fel, mint egy civil ember, azt se tudtam, mi a dolgom vele.” A túlélési technikák és taktikai tudás mindössze a háború poklában, saját bőrükön tanulva kerültek birtokukba. Az első sorokban teljes tudatlansággal bíró újoncok váltak lassan veteránokká, akik a harctér tanította módszereket alkalmazták nap mint nap.
„Az élet ára kitaszít a komfortzónából”
Hézovics és társai a saját kárukon tanulták meg: a harctéri mozgás minimálisra korlátozódik, a testtartás és a fegyverhasználat szigorúan szabályozott, mert egyetlen rossz mozdulat halálos lehet. A lövészárkokban és terepen történő mozgás véres tapasztalatok árán vált rutinjukká. Az „újoncokból” gyakorlatilag harctéri mesterek lettek, akik már a legelső gránátot felismerik, és azonnal cselekszenek a túlélés érdekében.
Zárt rendszerek és szikrázó instabilitás
A terepen a csoportos harcászati taktika is szörnyű árat követelt. Hézovics leírása szerint, ha zárt alakzatban mozognak – például lövészárokban –, az egymásra utaltság veszi át az irányt. Az első sorban haladó ember életét a mögötte álló társ mentheti meg, ha gyorsan reagál, és figyelmezteti a csapást jelentő veszélyekre. A legcsekélyebb gyorsaság hiánya is végzetes lehet.
A túlélés mágiája: a „harci taxi” valósága
Egy páncélozott jármű, a BMP, az egyik legfontosabb eszköz a gyalogosok frontvonalra juttatásában. Ugyanakkor pontosan ez az eszköz válhat életveszélyes börtönné. Hézovics szerint a tapasztalat tanította meg őket arra, hogy a BMP-n kívül, nem pedig belül foglaljanak helyet: „Bent a robbanás olyan légnyomást okoz, hogy az ember halálát hozza – kívül ülve viszont esélyt ad a szökésre és a túlélésre.”
Tanítók vagy tanítványok?
Bár 2023 közepére már nyugat-európai szakértők érkeztek, hogy osztozzanak katonai technikáikban, az ukrán harcosok is szolgáltak tanulságokkal. Az évek gyakorlati tapasztalatai eltérítették őket a hagyományos szabályrendszerek követésétől. Hézovics elmondása szerint sokszor az angol katonák tanultak tőlük, mivel a helyi taktikák igazodtak a háborús valóság kegyetlenségéhez.
Veteránból tanár: Háborús leckék mindenkinek
A lövedékek, tankok és gránátok árnyékában Hézovics és társai olyan szakmai tudásra tettek szert, amely messze túlmutat a harctéri túlélésen. A sebesülések és veszteségek közepette az ukrán rohamosztagosok, mint Géza, a modern hadviselés legmegrázóbb tanúivá és túlélő mestereivé váltak.
Forrás: 24.hu/kulfold/2025/02/26/orosz-ukran-haboru-beregszasz-geza-hezovics-rohamosztagos-front-loveszarok/
