Eltűnő kocsmákról szól a Capa-nagydíjas fotósorozat
Sivák Zsófia nyerte el a 2026-os Robert Capa Magyar Fotográfiai Nagydíjat, amelyet a világhírű, magyar származású fotográfus születésének 113. évfordulójához kapcsolódva adtak át a Capa Központban.
A többéves szünet után újraindított, ötmillió forint összdíjazású elismerés idén először nemzetközi bemutatkozási lehetőséggel is kiegészül. A győztes 2027-ben a bécsi Galerie Krinzinger kiállítóhelyén mutathatja be munkáját, és egyhónapos művészeti rezidencián is részt vehet az osztrák fővárosban.
A Hitel nincs című sorozatában Kelet-Magyarország hátrányos helyzetű térségeinek még működő kocsmáit kereste fel, és fényképezte szubjektív szempontok alapján. A projekt személyes kötődésből indult: Kerecsenden nőtt fel, egy körülbelül kétezer fős kelet-magyarországi faluban, ahol gyerekkorában hat kocsma működött.
Ezek hangos, mozgalmas helyek voltak, ahol mindig történt valami: zene, buli, veszekedés. Aki társaságra, információra vagy segítségre vágyott, elment a kocsmába. A családban jelen volt az alkohol- és a szerencsejáték-függőség, így ezek a helyek a fotográfus életében is fontos szerepet játszottak.
Felnőttként visszatérve azt tapasztalta, hogy a korábbi közösségi élet nagyrészt eltűnt. A hat kerecsendi kocsmából addigra lényegében egy maradt, az is rendszertelenül működött. Hamar kiderült, hogy nemcsak Kerecsenden változott meg ennyire a helyzet.
A környező falvakban, majd Borsodban, Nógrádban, Békésben és Kelet-Magyarország más területein folytatta a fotózást, és újra meg újra hasonló történetekkel találkozott. Számos kistelepülés mindennapjait határozza meg az elvándorlás, a munkalehetőségek hiánya, a szegpénység és a lakosság elöregedése.
Ezek a folyamatok hozzájárulnak a települések társadalmi és gazdasági leszakadásához, a helyi szolgáltatások eltűnéséhez és az ott élők fokozódó elszigetelődéséhez. A kocsmák bezárásával nemcsak egy-egy vendéglátóhely szűnik meg, hanem a helyi közösségi élet egyik fontos színtere is.
A még működő helyeken a vendégekkel és a kocsmárosokkal folytatott beszélgetések során elsősorban arra kereste a választ, milyen szerepet töltenek be ezek a terek a törzsvendégek mindennapjaiban. Tapasztalatai alapján a kocsma nem elsősorban a szórakozás helyszíne, hanem sokak számára a társas kapcsolatok fenntartásának egyik utolsó helyi lehetősége, gyakran menedék a magány elől.
A portrék mellett a kocsmák tárgykultúrája is hangsúlyos szerepet kap. A különböző korszakokból megmaradt bútorok, dekorációk és házilag kialakított megoldások sajátos vizuális világot hoznak létre. Ez a barkácsesztétika egyszerre árulkodik a lehetőségek hiányáról és a találékonyságról.
A sorozat nem átfogó felmérés a magyarországi kocsmákról, hanem személyes nézőpontból felépített munka, amelyben egyszerre jelenik meg a vidéki közeghez való kötődés és az attól való eltávolodás. A fotós a munkát könyv formájában tervezi lezárni, a képeket nem földrajzi vagy időrendi sorrendben, hanem asszociatív narratíva mentén mutatja be, amelyben a különböző településeken készült fotók fokozatosan egyetlen képzeletbeli kocsmává állnak össze.
A Capa Központ 2014-ben alapította meg a nagydíjat, amelyet először 2015-ben ítéltek oda. A díj sajátossága, hogy nem egy lezárt életművet jutalmaz, hanem olyan, már bizonyított fotográfusokat támogat, akiktől további jelentős munkák várhatók, különös figyelmet fordítva a dokumentarista indíttatású, társadalmi kérdésekre érzékenyen reflektáló alkotásokra.
A 2022-ig működő elismerés finanszírozási nehézségek miatt szünetelt, újraindítását a Capa Központ 2025 októberében jelentette be. Az idei pályázaton öt döntős versenyzett a nagydíjért: a Balázs Zsolt és Sióréti Gábor alkotta Depth of Field Narrative Group, Melegh Noémi Napsugár, Pályi Zsófia, Sivák Zsófia és Váradi Viktor.
A finalisták nyilvános, angol nyelvű prezentáción mutatták be munkáikat a nemzetközi zsűrinek, amely ezt követően zárt ülésen döntött a győztesről. A döntőbe jutott öt pályázó egyenként 500 ezer forintban részesült, a nagydíjas pedig ezenfelül 2,5 millió forintot kapott.
A nagydíjról öttagú nemzetközi zsűri döntött, amelynek elnöke David Campany, a New York-i International Center of Photography kreatív igazgatója volt. A testület munkájában Wiktoria Michałkiewicz nemzetközi művészeti menedzser, Sopronyi Gyula és Szombat Éva fotográfusok, valamint Manfred Wiplinger, a bécsi Galerie Krinzinger igazgatója vett részt.
A megújult díj egyik legfontosabb változása, hogy a pénzjutalomhoz külföldi szakmai lehetőség is társul. A Capa Központ és a Galerie Krinzinger együttműködésének köszönhetően a nyertes 2000 eurós kiállítási támogatást kap, 2027-ben Bécsben mutathatja be projektjét, és egyhónapos művészeti rezidencián vehet részt. A díjat dr. Sári Zsolt államtitkár és David Campany adta át.
