Presser Gábor csalódott a Magyar Dal Napja miatt: „Kicsit olyan ez, mintha Bartókék nem mentek volna el népdalokat gyűjteni”
Presser Gábor a Magyar Dal Napjára időzített bejegyzésében arról írt, hogy csalódásként éli meg az általa kezdeményezett esemény alakulását. A zenész 2008-ban indította útjára az évente szeptember második vasárnapján tartott Magyar Dal Napját, de úgy érzi, nem valósult meg az az álma, hogy a média, a rádióadók országszerte, netán még könyvtárak, archívumok és kottatárak is mellé álljanak.
Saját könyvéből idézte magát: „Abban tévedtem, hogy a Magyar Dal Napja egy Ügy lesz, jó nagy Ü-vel.” Hozzátette, abban bízott, hogy az évnek ezen a napján sok-sok fórumon lehet majd válogatni a magyar dallal foglalkozó műsorokból, beszélgetésekből, ritkaságokat játszanak le, vagy lehetőséget adnak fiatal szerzőknek, hogy dalaikat bemutassák. Mint fogalmazott, ehhez nem kell sok pénz, ez csak munkát jelent, főleg azok részéről, akik amúgy is ezzel foglalkoznak, tehát újabb tudás- és sikerélmény várná őket.
Presser Gábor úgy véli, a Magyar Dal Napjának a jelenről és a jövőről kellene szólnia, hogy „Hahó, emberek, írjatok dalt, mert dalt írni és hallgatni nagyon jó!”. Megjegyezte azt is, lehet, hogy túl korán indította be a kezdeményezést, miközben azt hitte, hogy ez már az utolsó utáni pillanat. Azt is megállapította, hogy nem sikerült beemelni a köztudatba a dalhagyomány értékét, és a zenei közelmúlt is ködösödik már.
A zenész szerint most még le lehetne játszani, értelmezni lehetne ötven vagy akár száz évvel ezelőtti kottákat, meg lehetne hallgatni kifakult hangú, vacak kazettákat, beszélgetni régi és új zenékről, versdaloktól népdalokon át a rock- vagy épp komoly dalokig. De a kották idővel elporladnak majd, és a régi hangfelvételek is – figyelmeztetett. Véleménye szerint rég foglalkozni kellene a daljövővel is. „Talán tiszteletlen a hasonlat, de kicsit olyan ez, mintha Bartókék nem mentek volna el népdalokat gyűjteni annak idején” – zárta gondolatait.
