Szingapúr fizet azoknak a lakosoknak, akik olvasnak
Év végéig tartó kísérleti programot indít Szingapúr, amelynek keretében a lakók olvasással pontokat gyűjthetnek, és azokat később pénzre válthatják be.
A délkelet-ázsiai városállam arra próbálja ösztönözni a lakosokat, hogy a rövid, felszínes online tartalmak vég nélküli görgetése helyett inkább olvassanak – írja a CNN nyomán a 24.hu.
Melissa Tam, a Szingapúri Nemzeti Könyvtári Testület vezetője szerint miközben a rövid videós tartalmak segítenek abban, hogy naprakészek maradjunk, a hosszabb szövegek olvasása erősíti a figyelmet, a kritikai gondolkodást és a képzelőerőt.
A program játékos módon próbálja ösztönözni a szingapúriakat: legalább 15 percet kell olvasni ahhoz, hogy valaki 20 virtuális érmét kapjon, és ha összegyűlt 1000 érme, az egydolláros jutalomra váltható be.
Naponta csak egy olvasási alkalmat lehet rögzíteni. A programból meggazdagodni nem lehet, de a tisztviselők nem is ezt célozzák: abban bíznak, hogy az olvasási hajlandóság pontokkal történő követése és szerény jutalmazása motiválóan hat az emberekre.
Az oktatók világszerte egyre nehezebben küzdenek meg az úgynevezett „brain rot”, azaz az agyi leépülés jelenségével, valamint a doomscrollinggal, a negatív hírek és tartalmak kényszeres görgetésével.
A pénzért való olvasás egyelőre kísérleti program Szingapúrban, amely az év végéig tart. A Nemzeti Könyvtári Testület szerint a visszajelzések alapján új funkciókkal és fejlesztésekkel bővítik majd a kezdeményezést.
Az olvasók emellett jótékonysági akcióban is részt vehetnek: a szervezet idén 7,5 millió olvasással töltött perc összegyűjtését reméli, amivel akár 150 ezer szingapúri dollár adományt is előteremthetnek.
A program vitát is kiváltott a jómódú városállamban. Egyesek szerint az embereknek egyszerűen azért kellene olvasniuk, mert szeretnek olvasni.
Ashley Chia, egy szingapúri könyvklub vezetője úgy fogalmazott: ha Szingapúr olvasó kultúrát akar kialakítani, talán nem az az egyetlen mérce, hogy az emberek napi 15 percet olvasnak-e. Az is számít, hogy kíváncsibb olvasókká válunk-e, és hogy olyan dolgokat is olvasunk-e, amelyek nem azonnal hozzáférhetők vagy közvetlenül hasznosak számunkra.
