Vitatott eredetű képért fizetett 4,5 milliárdot az MNB
A Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Bank (MNB) 2015-ben 4,5 milliárd forintért vásárolt meg egy Tizianónak tulajdonított festményt, ám a vételár, a festő személye és a kép eredettörténete is komoly kérdéseket vet fel. Az MNB 2014-ben indította el az Értéktár programját, melynek célja a magyar műkincsek hazahozatala és a közgyűjtemények gyarapítása volt. Erre 100 millió eurót, akkori értékén 30-32 milliárd forintot különítettek el, végül a sokat bírált program keretében 10,8 milliárd forintot költöttek el.
A legnagyobb összeget a program indulása után egy évvel, 2015-ben adták ki egy műalkotásért: Pintér Gyulának a Mária gyermekével és Szent Pállal című képért 4,5 milliárd forintot fizettek. Mindezt úgy, hogy a vendéglátóiparban, valamint zöldség- és gyümölcskereskedelemben érdekelt vállalkozó tíz évvel korábban 140 millió forintért vásárolta meg a Tizianónak tulajdonított festményt.
Vitatott szerzőségű festmény
Több művészettörténész is úgy véli, hogy nem teljesen biztos, valóban az olasz festő készítette-e a ma a Szépművészeti Múzeumban látható művet; egyes szakértők szerint az csak Tiziano műhelyéből származhat. Ezek a kételyek már a vásárlás előtt is megjelentek a nemzetközi szakirodalomban, később pedig további kutatások is ezt sugallták. Molnos Péter művészettörténész arról írt, Giorgio Tagliaferro már 2009-ben csupán Tiziano műhelyének tulajdonította a budapesti Madonnát, később Irina Artemieva, az Ermitázs Tiziano-kutatója is a mester segédeinek munkáját ismerte fel benne, elsősorban a festmény és a szentpétervári Madonna-változat között megfigyelhető kvalitáskülönbségekre hivatkozva. A neves olasz művészettörténész, Enrico Maria Dal Pozzolo 2025-ben megjelent tanulmányában hasonló fenntartásokat fogalmazott meg, és a festményt kérdőjeles műhelyattribúcióval közölte.
A kép története is kérdéseket vet fel
A festményről azt lehetett tudni, hogy sokáig egy pécsi lakásban függött, és értékét fel sem ismerte a tulajdonos családja egészen 2005-ig. Molnos fotókkal alátámasztva azt írta, a festmény korábban is ismert volt műkereskedelmi körökben, a kor egyik legdörzsöltebb műkereskedője és gyűjtője, Kelényi László kollekcióját gazdagította, aki már évtizedekkel ezelőtt megpróbálta eladni a Szépművészeti Múzeumnak, Hemző Ilona műkereskedő visszaemlékezése szerint három alkalommal is. Ezt megelőzően, 1932-ben a mű már szerepelt egy budapesti árverésen, Tiziano utáni másolatként, 300 pengős kikiáltási árral. Azt nem tudni, hogyan jutott Kelényihez, és az is csak feltételezhető, hogy fia, a Pécsi Orvostudományi Egyetem egykori rektora, Kelényi Gábor lehetett a korábbi pécsi tulajdonosa.
Túlárazott is lehet
A művészettörténész azt is megjegyzi, hogy bár nemzetközi viszonylatban egy valódi Tiziano festményéért akár több milliárd forintot is fizethetnek, ezt a képet Magyarországon védetté nyilvánították, külföldre nem lehetett volna kivinni, a védettség pedig jelentősen korlátozta az értékesíthetőségét, ezért ezt az értékbecslésnél figyelembe kellett venni. Ez önmagában nem bizonyítja, hogy az MNB túlfizette a Tizianónak tulajdonított alkotást, de felveti a kérdést, hogy a jegybank milyen értékbecslések és szakvélemények alapján határozta meg a 4,5 milliárd forintos vételárat. A magyarországi rekord addig egy képért 240 millió forint volt, egy Csontváry festményért adtak ennyit.
