Klímahiszti a középkorban – a szélsőséges időjárás és a boszorkányüldözések kapcsolata
A középkorban az időjárás sok olyan szélsőséges kilengést produkált, mint napjainkban, ezért a több száz évvel ezelőtt élt emberek is riadtan figyelték az eget, ha a nyár vagy a tél nem olyan volt, amilyennek lennie kellett volna. A klímaváltozás első tömeges halálos áldozatai a boszorkányként megbélyegzett, ártatlan emberek voltak: Nyugat-Európában a középkor utolsó századaiban legalább 50 ezer, egyes kutatók szerint csaknem 100 ezer embert – többségében nőket – végeztek ki brutális módon, gyakran azért, mert az adott évben nem érett be a vetés.
Az írás felveti a kérdést, hogy ezek az emberek mit tennének ma egy klímaberendezéseket gyártó cég tulajdonosával, ha megértenék, hogy a hűtőközegként használt fluorozott szénhidrogének milyen számottevő mértékben felelősek a globális felmelegedésért. Hasonlóképpen szerencsének nevezi, hogy a középkori embernek még nem volt tudomása arról, hogy a szarvasmarhák metánt böfögnek, mert ha tudták volna, hogy ez ugyanúgy hozzájárul a felmelegedéshez, mint a szén, a kőolaj és a földgáz elégetése, talán kiirtották volna az összes marhát.
A cikk szerzője leszögezi, hogy nem képzeli magát klímaszakértőnek, hanem aggódó apukaként félti 13 éves kislánya jövőjét, és vele együtt annak a 10 milliárd embernek az életét, aki 50 év múlva próbálja megoldani a lakhatási körülményeit egy többé-kevésbé lakhatatlan bolygón. Nem feltételezi, hogy az ipar visszafogja magát, és azt sem tartja valószínűnek, hogy a globális nagytőkések maguktól megváltoznak a bolygó megmentése érdekében.
Az anyag kitér arra is, hogy a globális felmelegedés jelenlegi tendenciája szerint néhány száz év múlva elképzelhető, hogy nem lesznek már szarvasmarhák a Földön – de ember sem lesz, aki levágja és megegye őket. A szerző abszurdnak nevezi azt a gondolatot, hogy a teremtés során miért volt jó ötlet metánt böfögő szarvasmarhák megteremtése.
A cikk a klímaváltozással kapcsolatos összeesküvés-elméletekre, a középkori ember időjárás-változásokra adott reakcióira és a gyerekeknek adható jövőbeli kilátásokra is keresi a választ.
