„1956 olyan, mint amikor együtt énekeljük a refrént”
Gelencsér Gábor, Pál Hrabéczy Soma Milán, Szeder Kata és Teleki Mihály készítették azt az anyagot, amelyben nyolc közéleti és kulturális szereplő mondta el, mit jelent számára 1956.
A közös örökségként bemutatott 1956-ot megvívtuk, tagadtuk, elhallgattuk, suttogtunk róla, majd hangosan vitáztunk. Része a családi legendáriumoknak, a napi politikának és a közbeszédnek, a körülötte évtizedeken át tartó csend pedig ugyanúgy identitásunk része lett, mint a forradalom tizenhárom napja.
Az Ötvenhatunk című projektben Vitáris Ivánt, Saly Noémit, Kemény Dénest, Schultz Nórát, Dragomán Györgyöt, Palya Beát, Hajós Andrást és Beck Zolit kérdezték arról, hogy számukra mit jelent 1956.
A Hajós Andrással készült beszélgetésben hangzott el: „Ma este bulizzatok, tomboljatok eszeveszetten, de most az éjjel érjen véget, és az after a szavazófülkében legyen.”
Saly Noémi szerint ’56-ban kiderült, hogy a magyar ember mégiscsak tisztességes.
