Hatalmas kalaposok uralják a tájat Zalában
Az idei ősz eddig kevés gombát kínált a természetjáróknak, az elmúlt napokban azonban több zalai lelőhelyen is megjelent a nagy őzlábgomba, az egyik legismertebb és leggyakrabban gyűjtött ehető gombafaj.
Lassan a végéhez közeledik az őszi gombaszezon, pedig szinte még el sem kezdődött. A kevés gomba miatt a természetjárók jóval ritkábban térhettek haza teli kosárral, az elmúlt napok viszont bizakodásra adnak okot: a nagy őzlábgomba Zalában végre megjelent a megszokott lelőhelyeken – mondta Pál Judit tapasztalt gombász. A gombászok közösségi csoportjaiban már a hétvégén is sokan számoltak be sikeres gyűjtésről.
A nagy őzlábgomba Magyarország szinte minden táján előfordul, Zalában is számos megfelelő élőhely létezik számára. Népszerűségét jól mutatja, hogy 2012-ben az év gombájának választották. A faj kalapja árusítható, átmérője akár a 30 centimétert is elérheti. Fiatalon jellegzetes, dobverőre emlékeztető alakot ölt, később esernyőszerűen kiterül. A 10–30 centiméter átmérőjű kalap fehéres alapszínű, felületét barna pikkelyek borítják, lemezei fehérek, idővel barnás árnyalatúvá válhatnak. Jellemzője a kígyóbőrre emlékeztető mintázat, fontos határozóbélyeg a tönkön mozgatható gyűrű. Tönkje 12–30 centiméter hosszú, vastagsága 1–3 centiméter, a kalapból csuklószerűen kifordítható, húsa nem színeződik el, illata a nyers dióra és a mogyoróra emlékeztet.
A nagy őzlábgombával lomb- és fenyőerdőkben, erdőszéleken, valamint réteken is találkozhatunk. Májustól novemberig terem, kedvező időjárás esetén akár egész novemberben gyűjthető. Pál Judit szerint érdemes megvárni, amíg az eső után a gombák valamelyest megszáradnak, ugyanis könnyen megszívják magukat vízzel, és ilyenkor már nehezen használhatók fel.
A gombász hangsúlyozta, hogy az őzlábgombáknak több faja is létezik, köztük a kerti, a húsbarnás, a karcsú és a piruló őzlábgomba. Ezeket meg kell tudni különböztetni egymástól, hiszen mérgező fajokkal is összetéveszthetők. A külső jegyek ismerete önmagában nem helyettesíti a szakellenőri vizsgálatot: a vadon gyűjtött gombákat minden esetben be kell vizsgáltatni gombaszakellenőrrel, még akkor is, ha a gyűjtő biztosnak érzi magát a faj felismerésében.
