Néhány hétig temető volt a város – A forradalom ideiglenes sírjai az ’56-os utcákon
1956 őszén Budapest parkjai és terei kényszerűségből ideiglenes temetőkké váltak, a forradalom áldozatainak rögtönzött sírjait azonban a hatalom később nyomtalanul eltüntette.
A forradalom napjaiban, majd a szovjet tankok által megszállt és szétlőtt városban a halottszállítás is komoly nehézségekbe ütközött. Sok áldozatot nem tudtak rendesen eltemetni, őket a város különböző pontjain parkokban, tereken, szobrok tövében, falak mentén földelték el. A sírok a spontán megemlékezés és a közösségi gyász azonnali helyszínei lettek. Virágokkal és gyertyákkal borított köztéri emlékhelyek, amelyeket aztán a forradalom leverése után néhány hónappal a régi-új hatalom eltüntetett: a halottakat kihantolták, a kereszteket és fejfákat eltávolították.
1956-ban több száz ideiglenes sírhalom állt Budapesten, a pontos számukat nem ismerjük, soknak a létezését is gyorsan elfeledték. Az egyik ismeretlen gyermekhalott sírját a Károlyi-kertben egy fekete-fehér fénykép őrizte meg: nemzeti szalaggal átkötött fakereszt, krizantémok, a fejfára rótt felirat és a szülők lakcíme. Ma játszótér van a helyén.
Az ideiglenes sírokról írott forrás alig maradt fenn. Néhány elszórt és töredékes visszaemlékezés megőrizte ugyan a mélyhatást, de hivatalos dokumentumok nincsenek, így azt sem lehet pontosan tudni, hány ilyen sírhely volt, és sok esetben azt sem, kiket temettek el. Voltak köztük szabadságharcosok, szemlélődők, sorban állás közben agyonlőttek, szovjet katonák által kivégzettek, kisebb számban karhatalmisták és gyerekek is.
Az idős asszony fiának a Váci utcai lakásában halt meg november másodikán, de a forradalom leverését követő káoszban a temetőbe szállítása lehetetlen volt, ezért először a Vörösmarty téren temették el. 1957 márciusában exhumálták, ekkor helyezték át maradványait a Farkasréti temetőbe. A Bakáts téren az egyik síron a teljes név helyett csak ez volt olvasható: „Kató ápolónő”. A Ferenciek terén, Pázmány Péter szobra mellett egy fiatal pincért temettek el, neve fölé krétával kartonlapra írt eskü került: „Bosszút állunk érted.”
Ezek az alig néhány napos sírok különösen halottak napján és mindenszentekkor váltak a kegyelet általános helyszíneivé: az emberek gyertyát gyújtottak, virágokat tettek a forradalom áldozatainak utcai sírjaira. Hetven év elteltével most három egykori sírhelyen állítanak emlékpontot az 1956-os forradalom 70. évfordulóján: a Ferenciek terén, a Rákóczi téren és a Markusovszky téren október 23-án avatták fel azokat a kő sztéléket, amelyek tetején az eredeti helyszínen készült fotók láthatók.
